Egyetlen, több mint húsz perces dallal kedveskedik a Coffinfish, és mit mondjak, mintha egy kiadatlan Neurosis dalt hallgatnék. Szóval lehetne egy picit több az egyéniség, de a minőség tagadhatatlan, nem merül ki a dolog egy téma vég nélküli ismételgetésében, és vannak olyan momentumok, amelyek nem (annyira) jellemzők a stílusalapító csapatra. Hanem mondjuk az Isisre, vagy a Callistóra. Azaz remélhetőleg komoly útkeresésben vannak a srácok, bár kétségtelenül jó hallgatni őket így is.