Elég összetett, húzós hard rock, kerítésszaggató énekhanggal, São Paulóból. A gitárok szinténszaggatnak rendesen, de el-elszaladnak az ujjak a nyakon, és a tördelésekkel sem spórolnak az energikus, modern grúvok közepette. Azaz lehet akár önkívületben élvezni, viszont odafigyelve sem fordul unalomba, sőt, egyes részeket simán lehet progresszívnek is nevezni. A szólók egyszerre technikásak és ízesek, az ének velőtrázóan zseniális, az elején szentül meg voltam győződve, hogy egy csajból törnek elő a hangok, de kiderült, hogy tévedtem. Plusz vonzerőt jelent számomra, hogy bár az energiaszint nagyon magas, vidámnak nem nevezhető a Ceos zenéje, hangulatában ezáltal egy kicsit emlékeztet a Mother Love Bone-ra, főleg a lágyabb daloknál, csak az énekes nem(csak) Andy Wood, hanem Sebastian Bach x 10.