Ilyen név alapján azt hinné az ember, hogy profi teniszezővel van dolga. Aztán nézem, hogy már a harmadik lemeze, és híres is az előző kettővel. Azt nem tudom, hogy mifélék szokták hallgatni, én két irányból is tudok hozzá kapcsolódni, az egyik a Radiohead elektronikusabb korszakával, illetve az újkori Ulverrel párhuzamba állítható, mondjuk trip-hopos zene, a másik pedig ének tekintetében a soul, méghozzá van olyan szomorú, hogy megint tudok jönni az Ulverrel, vagy akár Petter Carlsennel.

De ettől még el tudom képzelni, hogy jóval mainstreamebb vonulatok felől is megközelíthető a srác, pláne, hogy az ismertsége alapján meg is teszik sokan. Stílusilag pl. a post-dubstepbe lövik be, ami nekem semmit nem mond, de amit hallok, az érdekfeszítő, művészi elrendezésű kísérleti elektronika. Aztán a blue-eyed soul is emlegetve van vele kapcsolatban, ami tiszta sor, attól eltekintve, hogy milyen rasszista stíluselnevezés (persze ettől még a hallatán felrémlik bennem Annie Lennox tekintete, és önkénytelenül elpöttyintek egy-két csepp könnyet).

Ja, és igen, baromi jó!!