Ilyen név alapján azt hinné az ember, hogy profi teniszezővel van dolga. Aztán nézem, hogy már a harmadik lemeze, és híres is az előző kettővel. Azt nem tudom, hogy mifélék szokták hallgatni, én két irányból is tudok hozzá kapcsolódni, az egyik a Radiohead elektronikusabb korszakával, illetve az…

Az ilyen borítókra pillantva csak az a kérdés, hogy vajon sikerült-e zenében is megvalósítani a képen látható izét. Jelen esetben igen, úgyhogy akit érdekel az ilyesmi, most örülhet. Mellesleg gitárokban sem szegény pszichedelikus rock a forma, popos dalszerkezetekkel, és elképesztő mennyiségű…

Kellemesen meleg tónusok, bóbiskáló figyelem, jóleső ölelések, vagy önfeledt álomba szenderülés. Többek között ezt kínálja ez a zongora vezette jazz trió. Bármikor jólesik hallgatni, bár lehet, hogy másnap nem emlékszem semmire, ilyen ez, nem is akar többet. Hogy ezt eredményeznék a színek?…

Kellemes kis electro art pop, a Radiohead Kid A / Amnesiac korszakát kedvelőknek érdemes egy próbát tenniük...

Végtelen nyugalmat és melegséget árasztó kortárs jazz, amely forró fürdőként öleli körül fagyban elcsigázott porcikáinkat. Minden pillanata élmény, de a kedvenceim, amikor Natacha Atlas énekesnő is szerephez jut, ilyenkor egy repülőszőnyegről gyönyörködünk közel-keleti tájakban.

Kellemes kis klarinétmuzsika a világhírű svéd művésztől, szimfonikus kísérettel, könnyen emészthető, szép dallamokkal. Még Bartóktól is a Román népi táncok szerepel itt, úgyhogy annak sem kell kétségbeesni, aki mondjuk a Concertótól szokott. Van itt Schumann, Telemann, Brahms, Piazzola, illetve egy…

A borítóra nézve is látható, hogy Jane Ira Bloom szaxofonozik, meg az is sejthető, hogy jazz a műfaj. Amikor játszik, igazán kellemesen kalimpál a dobos, a medvemélységben brummogó bőgőst is jólesik hallgatni. Bloom asszony pedig hol az amerikai népzenéből merítve játszik szépeket, hol a korai jazz…

Minden tisztességes dohányosnak fekete a tüdeje, és emiatt fog meghalni. Csakhogy a cím kedvéért lássuk az igazi ellenséget. Persze sztóneres cucc, fílingdíjas, a Monster Magnet újabb keletű, elszállt cuccai is eszembe jutnak, meg a legalább 15 órája zajló, akut, szürreális álomba fordult…

Kábé az indie poptól kezdve, a pszichedelikus rockig bezárólag alkot ez a duó, és minden dalt más stílusban. Ehhez képest mindegyik elég jól sikerült, hangulatos. Az énekesnő hol fiatal pj harvey-san pimasz, hol skinesen pánikbeteg. De a klasszikus hollywoodi noir / oldies hangulatot is könnyedén…

A két évvel ezelőtti dupla Contradiction hangulatdíjas éjfekete black metal lemez volt. A mostani tripla is hozza az elvárt érzésvilágot, ezúttal több ambient rész kapott helyet, de továbbra is tök jó az egész. Nem a tekervényes, pláne nem a technikás riffeké a főszerep, kizárólag a feeling van…

Szépséges poszt-black, vagy ocsmány poszt-rock, hozzáállás kérdése. Mindenesetre megérdemelné az alaposabb hallgatást - még ha tőlem nem is kapja meg -, mert olyan szép fúvós témák vannak benne, meg amúgy is nagyon érzik ezt a hibrid műfajt, amelyben alkotnak. Inkább ez szóljon, mint az új…

Az hagyján, hogy magyar, de hogy angol nyelvű kritikát sem találni, az igazán szégyen. Hihetetlen, hogy Németországon kívül senki sem hall erről a zseniális nőszemély által vezetett zenekarról. Ahogy elindul a nyitó, fantasztikus arányérzékkel szerkesztett, szomorkás indie dal, még nem érti az…

Nem megyek bele, nem csak azért, mert nem értek hozzá, hanem hogy ne írjak sokat, az a fő. Szóval lebilincselő noir hangulatú jazz, elborult, olykor tán avantgarde rocknak is nevezhető részekkel, máskor szinte kellemes(en nyomasztó) formában. Malaby szaxofonos, a Paloma Recio pedig ha minden igaz, a…

R&B-s, soulos indie pop csajszi, jól befüstölt hangulattal. Azért nem kell félni, hogy elalszunk, vannak masszív ritmusok, és a vidámságtól irtózók sem kell, hogy heveny hányingerre készüljenek.

A női énekes retró bandák közül ez elvileg az okkult alágba tartozna, de egy cseppet sem misztikus, annál inkább játékos, mint az már a borítón is látszik. Azaz kilógnak egy kicsit a megszokott kategóriákból, méghozzá nagyon ügyesen teszik, mert ezzel a fúvósokkal tarkított, sokszor egész a 60-as…

"Soon the Gipsy Queen In a glaze of vaseline Will perform on guillotine What a scene! What a scene!"