Nem megyek bele, nem csak azért, mert nem értek hozzá, hanem hogy ne írjak sokat, az a fő. Szóval lebilincselő noir hangulatú jazz, elborult, olykor tán avantgarde rocknak is nevezhető részekkel, máskor szinte kellemes(en nyomasztó) formában. Malaby szaxofonos, a Paloma Recio pedig ha minden igaz, a kísérőzenészeket takarja, akikkel már volt egy állítólag zseniális előzménye 2009-ben, amúgy gitár, basszus, dob. Annak, ami, hibátlan, én rettentően tudom élvezni, de ha valaki nem tudja elviselni, és a rosszullét környékezi, attól még lehet jófej! ;)