Fantasztikus lengyel jazzcsapat ez a nemtudomkiejteni-nevű, pontosabban kortárs avantgarde-fúziós verzió. Azaz bármi beleférhet, a rockos, sőt, szaxofonőrjöngős metalos részektől kezdve az electros prüntyögésekig! DE!! Mindevégig tisztességes zenélés folyik, nem esik szét egy pillanatra sem (persze…

Ugyan nem szoktam ideírni, de már sokadik olyan színvonalú anyag ez, amelyet simán az adott év legnagyobb kedvencei közé soroltam volna korábban, örülve, hogy legalább néhány ilyen akad. Szóval igencsak megvan az eredménye annak, hogy irtó mélyen beleástam magam az undergroundba, persze eleve…

Szomorkodva ringató, délutáni eső utáni merengésbe csábító muzsika ez. Nem akarja megfejteni a világot, de ha inni kezdünk közbe, akkor míg kívül ránk sötétedik, odabent sok minden megvilágosodhat. De vigyázat, nehogy aztán hónapokra begubózzunk! Kellemes hangú singer-songwriter énekesnő, akibe…

Nagyszerű dalokkal telepakolt vocal jazz album egy libabőrzöztetően erőteljes, rekedtes hangú énekesnőtől! Ugyan nyilván nem ugribugris, de szerencsére elaludni sem kell rajta (ugye kedves Diana Krall, így is lehet?*)!

Anoushka ugye a nemrég elhunyt vénséges vén Ravi Shankar, indiai szitárművész leánya, aki nemcsak vonásaiban hasonlít nagy mértékben szülőatyjára (aztán emellett mégis milyen gyönyörű, érdekes, nem?), hanem a pályáján is követi őt. Persze azért jóval modernebb köntösben fogalmaz felmenőjénél, így…

Richard Patrick - aki ugye lényegében maga a Filter - nem a levegőbe beszélt, amikor meglebbentette, hogy felrázta a rendszert! Amikor az első előzetes dal kijött, arra muszáj volt felkapnom a fejem, de azt nem gondoltam volna, hogy az egész ennyire egyben lesz, jó lesz, elsöprő lesz! Az év egyik…

Úgy érzem, itt az ideje egy pszichedelikus stoner lemez bemutatásának! Jó, persze csak ironizálok, viszont ettől még ez a zene marha jó, és vétek lenne nem felhívni rá a figyelmet! A szokásos stoner elemek mind itt vannak, méghozzá nagyjából ideális formában (búgva dörgő gitárok, napszúrásos ének,…

Ez itt nem más, mint egy tüneményes kortárs hibrid. Nagyon sok minden történik a 8 perc körülire nyúló dalaikban, pedig nem sietnek sehova a párizsi fiatalok. De hát minek, ha egyszer van idejük? A lágyabb részek egész színvonalas alteros dallamokkat énekel a frontember, egyébként meg hardcore-os…

Ez a Scene of Action megintcsak egy progresszív-alternatívnak kikiáltott csapat, és itt már a műfajjal sincs mit vitatkozni, igaz, energikusabb, zúzósabb részektől ők sem riadnak vissza. Azért vicces, hogy akárcsak az iménti Black Peaks-nél, itt is a Muse-pacsirta jut eszembe az énekes hallatán,…

Igenis kérem, ahogy óhajtják, már itt is az újabb sludge-doom adag! Ezúttal Torontóból küldték a csomagot, csak három dal ugyan, de fél óra fölé nyúlik azért (még szerencse)! Klasszikus rocktrióban állt fel a csapat, az énekes-gitáros nem finomkodja túl a dolgokat, hanem mindenféle nyáltocsogtatós…

Jó, hogy progresszív alternatív rocknak írják, és igaz is a dolog, mert meglehetősen komplex, modern, az énekes meg elég mjúzos, azaz matthew bellamy-s, illetve rivörszájdos, azaz mariusz dudás falzettókra képes, és egyébként is beleillik a dallamvilága az alterkategóriába, de emellett vannak…