Nem mondom, hogy nincs némi Viktória-sivatag hangulata az ausztrál srácok pszichedelikus rockjának, de azért javarészt mágikus The Doors-érzetet keltenek az emberben. Erre ráerősít az orgona jelenléte is, de elsősorban az énekes lángoló-misztikus baritonjának köszönhető a feeling. A zenészek egyáltalán nem tolják magukat a középpontba, a gitáros legtöbbször akusztikusan (illetve ultrafinoman torzítva) játszik sivatagi pszicho témákat, ezt buggyantja meg kissé a billentyűs. Mindezek alatt elég erőteljes a ritmusszekció, a basszus dörmög tisztességgel, a dobos pedig meglepően keményen üt (az alaphangulathoz képest). Aztán vannak zúzósabb részek is, ott okkult-retro rockos keménységgel, de elég tisztességesen felpörögnek.

A lényeg persze egyértelműen a hangulat, márpedig zeneileg kiválóan megágyaz a csapat a vokálnak, az pedig körénk tekeredik delejes dallamaival. Varázslatos utazás a messzi Délen!