Szomorú aktualitása van a posztnak, ám ha nem hunyt volna el a vén kaméleon, az új lemezének videói (minthogy kettő is akad, sajnos gondolom több nem lesz) akkor is megérdemlik a rovatban szereplést. Minthogy gyönyörűen fényképezett fantasztikus-szürreális látványvilágú alkotások, és hát én az ilyet igencsak szeretem.

Be kell ismernem, hogy Bowie munkásságát csak érintőlegesen ismerem, mert ugyan voltak dalai, amik tetszettek, annál több elment mellettem, és szégyenszemre a Blackstar című hattyúdala az első lemez, amit végighallgattam (igen, csak a halála után). De ahhoz képest, hogy félig-meddig kegyeletből tettem - a másik ok, hogy mindkét klipdal tetszett - , és arra számítottam, hogy a lemez nem fogja tartani a single-ként kiadott nóták színvonalát, vagy legalábbis földhözragadtabb szerzeményekkel lesz dolgom, végig lekötöttek a dalok, és bizony az összes szerzemény kortárs, (jó értelemben vett) alternatív, pszichedelikus-avantgarde jazz-pop-rock, amit minden nyitott zenehallgatónak javaslok meghallgatásra!

Na de ez nem az album ismertetője, úgyhogy következzen először a címadó dalmonstrumhoz, majd a Lazarushoz (ami akár szívszorító búcsúnak is tekinthető a halálos ágyán fekvő Bowie-val) forgatott két briliáns videó:

Nagyon meglepődtem volna, ha különböző a két darab rendezője, annyira rímel egymásra a képi világuk, és valóban, egy és ugyanaz (Johan Renck, bár nekem a név semmit sem mond).

Ráadásnak pedig a 2014-es Nothing Has Changed tripla életműválogatás Sue című nyitódalára forgatott feelinges fekete-fehér noir kisfilm is legyen itt. A dal újravéve egyébként is felkerült a lemezre (a single b-oldalával együtt). 

Nem érzem igazán, hogy kéne egy ilyen cikket illedelmesen befejezni, így inkább egyszerűen abbahagyom itt...