Érzékeny singer-songwriter lemezről van itt szó, az ilyen törékeny, fülledt, romantikus (mégsem undorítóan giccses) muzsikákat meglehetősen kedvelem. Kiindulásként nem rossz ötlet Chris Isaakre gondolni, csak az ő zenéje magán viselte a 80 évek hangzásának tagadhatatlan jegyeit, míg itt ilyesmiről…
Egyszálakusztikusgitáros singer-songwriter cucc (jó, nem mondom, hogy egy sávnyi a hangszer, meg előfordul zongora, vonósok, de dob pl. nincs), és így jó, ahogy van.