Kövér cseppekben hull ránk a szomorúság az égből, miközben hallgatjuk Anna Ternheim fiataloknak íródott singer-songwriter lemezét.

Nem tudom, mit akar szerencsétlenektől, hogy mit csináljanak, de ha véletlenül rátalálnak ezekre a dalokra, alighanem fél percen belül sírdogálni fognak. Mindezt persze pozitív értelemben írom (már amennyire lehetséges), merthogy Anna kiváló dalszerző, és nemcsak a fülbe, hanem egyenesen a lélekbe égeti a melódiáit.

A zenei kíséret elég egyszerű (némi zongora, akusztikus vagy elektromos gitár, meg dobocska, olykor vonósok), de ízléses, énekesnőnk hangja pedig tökéletesen harmonizál a szomorú valósággal, amit le akar festeni (talán a beszédhangja is könnyeket csal az emberek szemébe). Zenei gyökereit tekintve én érzek nem kevés country-t (természetesen svéd a művésznő), de nyilván nem a lóháton lasszóval kergetőzősre kell gondolni, és azon sem volnék meglepve, ha kamaszkorában sokat hallgatta volna a Disintegrationt a The Cure-tól.

Jó kis zene, nem állítom, hogy nem lehet belealudni, mert a melankolikus hangulat állandó, és nincs igazán erőteljes karaktere a daloknak, de olvasáshoz háttérzenének akkor is kiváló, meg egyébként is csak fél óra.

A fenti videó mellé, ugyanaz a Jerker Josefsson rendező, készített egy három részes sorozatot is, amiben tényleg benne vannak a fiatalok, és hát ettől sem akarok senkit megkímélnifosztani, így a hallgatható lemez előtt azok is itt ücsörögnek, aki meg ráér, szintén tegye azt: