Egyszálakusztikusgitáros singer-songwriter cucc (jó, nem mondom, hogy egy sávnyi a hangszer, meg előfordul zongora, vonósok, de dob pl. nincs), és így jó, ahogy van.

Még csak azt sem mondanám, hogy változatos, vagy hogy irtó különleges, egyszerűen csak jólesik hallgatni, pihentet, nyugtatgat, ilyenek. Picit szomorkás, mint ahogy majd’ minden folkos-indies anyag (legalábbis amit én meghallgatok), de nincs túlzásba víve a depó, sőt, sokszor egész tempós.

A dalok amúgy is rövidkék, pörögnek egymás után, és ha nem is óriási slágerek, de elég jó az alapanyag, a fickó hangja is okés, van egy kis borzongatóan blues-os zöngéje, de akár falzettóba is fel tud menni. Tisztán, szépen, érzelmekkel telve énekel, így kell ezt csinálni! Amúgy meg hallgassátok meg, az a legegyszerűbb!