Fasza kis oldal ez, de jó, hogy idetévedtem a Lángoló Gitárok egyik Shape of Despaires posztja alól. :-)
A Universe217-től szerintem a Nevert vagy a Change-t (utóbbit dedikáltattam Tanyával ^^) érdemes meghallgatni, azok sokkal kiforrottabb lemezek az Ease-nél. Én továbbmennék annál, hogy "senki sem játszik túl bonyolultan": ez egy végletesen minimalista együttes, ami nemcsak a zenéjükben, de a dalcímeikben és a szövegvilágukban is megmutatkozik (egyes dalokban megfigyelhető, hogy ugyanaz a sor más dallamú részekben visszatér). Meggyőzőnek tartom azt a megállapításodat, hogy ez egy amatőr zenekar, bár annyiban kicsit egóromboló, hogy nagyon büszke vagyok rá, amiért láthattam őket élőben. :-D A Never és a Change amúgy elég érett lemezek, és jól megmutatják a zenekar egyéniségét, viszont kérdés, hogy innét hová lehet továbblépni, mert ha sok ilyen lemezt csinálnak, akkor eléggé monoton lesz az életművük. És azt figyeltem meg, hogy nagyon sokáig nem is lehet egyhuzamban hallgatni, mert idővel Tanya hangja fárasztóan igénybe veszi az ember fülét. Pl. egy óránál hosszabb koncertet nem biztos, hogy kibírnék tőlük, csak akkor, ha végig olyan számokat adnak, amiket imádok. De ennél több időt egyelőre elég nehezen is tudnak kitölteni, mert sok rövid, 2-3 perces számuk van.
Mondjuk én ettől függetlenül rohadtul csipázom őket, a Never lemezről a Mouth és a She kilóra megvett, de teljesen igazoltnak látom a kritikai észrevételeidet. Az underground viszont már csak ilyen.
@Lehel Vass: folyt.
Persze könnyen lehet, hogy bizonyos dolgokat magadra vettél, mert ha én azt mondom, hogy egy zene nagyon nem jó, neked meg tetszik, akkor az lehet a benyomásod, hogy téged IS minősítelek egyben.
Valahol pont erről írtam, amikor a Nightwish-t kedvelő haverokat emlegettem. Tényleg kényes téma ez. Nekem is vannak olyan régi kedvenceim, amit anno ócsároltak sokat, és ma már én is értem, hogy miért, és egyet értek vele. Meg egyébként is az embereknek általában különböző az ízlésük, amivel nincsen semmi baj. Ha megnézed, én kerültem is, hogy ledegradáljam azokat, akik hallgatják / szeretik a Nightwisht. Magam is ismerek egy rakás tök jó fej, értelmes, intelligens, kedves, szorgalmas stb. ilyen személyt.
Viszont ha közülük egyesek számára fontosabbá válik a zene az életükben, és komolyabban beleássák magukat a témába, azok általában később megértik, hogy mik a fenntartásaim a világhírű finn csapattal.
Én meg, mint zenerajongó lény, rengeteg tapasztalattal és élménnyel, amit a zene által éltem meg, szeretem az embereket ösztönözni arra, hogy keressék a muzikális kihívásokat, igazi csúcspontokat, és ne rekedjenek meg 1-1 túlhájpolt banda kritikátlan bekajálásánál (és valószínűleg a fenti cikk egy ügyetlen, elvetélt kísérlet volt erre). Szerintem ez védhető álláspont.
És még egyszer, nem azzal van a bajom, hogy Tuomas-ék közérthető zenét játszanak, rengeteg ilyesmit kedvelek én is (ahogy telik az idő, egyre többel békélek meg), hanem azzal, hogy ezt hogyan (önmagukat jócskán alulmúlva) tették 2015 egyik legnépszerűbb albumán. Bár nem tagadom, hogy különösebben egyik anyagukkal sem győztek meg.
Hát, ennyi (minden) jutott eszembe, bocs, hogy kicsit sok lett, de ennyi idő után egy jó kis frappáns odamondásnak nem sok értelme lett volna (meg talán amúgy sem).
Nem tudom, hogy egyáltalán eljut-e még hozzád a válaszom, mert fényévekkel ezelőtt kellett / illett volna reagálnom. Viszont sem hirtelenjében, sem később nem tudtam dűlőre jutni, hogy mit, hogyan, és milyen hangnemben válaszoljak. Aztán szép lassan le is tettem róla, most meg egyszer csak bevillant egy olyan "megoldás", amit úgy érzem, hosszú idő múlva is elfogadhatónak tartok.
A kulcs meg - bármily meglepő is - az őszinteség!
Szóval igen, direkt írtam provokatívra a cikket, szándékos túlzásokkal, erős, éles megfogalmazásokkal. A lényeget tekintve - sajnos - továbbra is egyet értek majd' minden mondatommal, de kétségtelenül elfogultan írtam.
A fő oka talán az volt, hogy bár kommentekben bizony sok helyütt lehet találkozni a Nightwish teljesítményét - többé-kevésbé - jogosan bíráló megnyilvánulással, kritikában senki sem húzta még rájuk a vizeslepedőt magyar nyelven (legalábbis én nem találkoztam ilyennel). A szándék tehát adott volt, és bizony hamar elkezdtem lubickolni a szerepben, pláne, hogy ez a lemez tényleg kiverte nálam a biztosítékot.
Méghozzá pont azért, mert ennél sokkal különbeket is alkottak korábban, vannak kifejezetten korrekt számaik, sőt, a Sleeping Sun-t még szerettem is (és mindig sajnáltam, hogy sosem írtak hasonlót).
Egyébként meg tényleg rengeteg féle zenét hallgatok, azért is próbálok ezen a blogon több-kevesebb sikerrel írni más fórumokon meg sem említett muzsikákról (igen, a jövőben sokkal több ilyet tervezek). De ettől még van igényem arra is, hogy ha valamit valamiért rossznak tartok, annak is hangot adjak. Ezt eddig olyannyira ritkán tettem eddig, hogy talán csak a Nightwish járt így. Pechemre messze ez lett a legolvasottabb posztom, tényleg nem számítottam ilyen "népszerűségre". Talán, ha előre tudom, kicsit finomabban fogalmazok (tényleg nem reklámoztam sehol). Kicsit szomorú is vagyok, hogy ez az egyetlen komment született eddig az oldalon, mert sok írásomba elég sok munkát fektettem, és akad köztük pár amikről úgy érzem, jól sikerült. (De azzal is tisztában vagyok, hogy ez elsősorban az erőteljes "antimarketing-stratégiámnak" köszönhető, amin akkor akarok változtatni, ha úgy érzem, hogy legalább én elégedett vagyok azzal, amit ide produkálok - magyarul sokkal többet kéne posztolnom.)
A hosszúra nyúlt bevezető után igyekszem még hosszabban válaszolni a felvetésedre:
Nyilván meghallgattam az albumot, ez szerintem a cikkből ki is derül. Rengeteg olyan élményem van az utóbbi két évtizedből, amikor egy zene elsőre nem tetszett, aztán sok hallgatás után eszméletlenül megszerettem. Tudom, hogy van olyan, hogy az embernek eleinte nem áll rá a füle egy stílusra, hangulatra, aztán valami bekattan, és minden a helyére kerül. Meg soksoksok olyan zenét szeretek, aminek általában több hallgatás kell, mert elég bonyolultan, rétegzetten fogalmaznak, és az ember eleinte nem látja át, hogy mit is akarnak. De nálam a Nightwishnél pont nem ez a helyzet. Stílusilag: láthatod, hogy mit írtam az Epicáról, vagy a ReVampról. Bonyolultság tekintetében meg hát pont arra panaszkodom, hogy mennyire egyenes vonalú, kiszámítható, klisés az egész.
Mondjuk jártam már úgy is, hogy egy lemezt hosszú időn keresztül gyűlöltem a túl szájbarágós megfogalmazása miatt, aztán amióta sikerült túltennem magam rajta, tökre megszerettem (pl. a U2 All That You Can't Leave Behind-jánál ez 12 évig tartott, pedig majdnem mindegyik korábbi cuccukat imádtam). De attól még úgy gondolom, hogy ha korábban negatív véleményt fogalmazok meg róluk, az teljesen jogos lett volna, és ma is azt mondom, hogy bőven megvolt az alapja. Továbbá a Nightwishnél tényleg nem tudok elmenni amellett, hogy azt sugározza felém az egész, hogy "legyen minél egyszerűbb, hogy a koncerten alig kelljen figyelni arra, amit játszunk, és bármikor ki tudjunk integetni a tiniknek az első sorba, mert ezeknek ez kell, és majd jól fizetnek érte a hülyék! Aztán a dallamok is legyenek minél butábbak, nehogy valami jópénzű szerencsétlen azért ne jöjjön el a koncertre, mert túl magas neki. Viszont az egészre pakoljunk rá mindenféle csili-vili mázt, hogy azt higgyék, hogy valami nagy dolog történik!". Vagy valami ilyesmi. Tehát hogy baromi kiszámított és őszintétlen, sőt hamis az egész. És ez megmérgesít egy kicsit.
A személyeskedéseddel kapcsolatban természetesen nem veszem fel a kesztyűt, csupán annyit jegyeznék meg, hogy ha összehasonlítom, hogy én mit írtam róluk, (nem rólad), illetve te mit írtál rólam, akkor asszem nincs miért szégyenkeznem, de nálad is betudom annak, hogy felhúztad magad. Peace!
folyt. köv.
Tiszteletem!
Vagy inkább mégsem. Igazából miért köhög az olyan ember aki nem is beteg? Vagyis aki nem hallgatja meg a lemezeket az akkor miért ugat? Jelenleg harmadik alkalommal hallgatom az új albumot, és tudom, hogy ennek az albumnak sem 2 perc szükségeltetik, hogy megszeressük. De jó úton járok, tudom.
A Century Child nem csak számomra a legjobban sikerült album, hanem a legtöbb zenei kritikus számára is. Neked nyilvánvalóan nem, mert te nemcsak, hogy kritikus nem vagy hanem szerintem félúton jársz egy emberszabású meg egy narancsbőrös seggű Ork között, aki kritikát írt vagyis hányt. Csak egy kérdésem lenne, te magadtól vagy ilyen öntelt se..fej vagy valakitől tanultad???
Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja
Music Over My Head
Music Over My Head
Utolsó kommentek:
Thasaidon · http://zothique.blog.hu 2016.09.30. 19:27:01
A Universe217-től szerintem a Nevert vagy a Change-t (utóbbit dedikáltattam Tanyával ^^) érdemes meghallgatni, azok sokkal kiforrottabb lemezek az Ease-nél. Én továbbmennék annál, hogy "senki sem játszik túl bonyolultan": ez egy végletesen minimalista együttes, ami nemcsak a zenéjükben, de a dalcímeikben és a szövegvilágukban is megmutatkozik (egyes dalokban megfigyelhető, hogy ugyanaz a sor más dallamú részekben visszatér). Meggyőzőnek tartom azt a megállapításodat, hogy ez egy amatőr zenekar, bár annyiban kicsit egóromboló, hogy nagyon büszke vagyok rá, amiért láthattam őket élőben. :-D A Never és a Change amúgy elég érett lemezek, és jól megmutatják a zenekar egyéniségét, viszont kérdés, hogy innét hová lehet továbblépni, mert ha sok ilyen lemezt csinálnak, akkor eléggé monoton lesz az életművük. És azt figyeltem meg, hogy nagyon sokáig nem is lehet egyhuzamban hallgatni, mert idővel Tanya hangja fárasztóan igénybe veszi az ember fülét. Pl. egy óránál hosszabb koncertet nem biztos, hogy kibírnék tőlük, csak akkor, ha végig olyan számokat adnak, amiket imádok. De ennél több időt egyelőre elég nehezen is tudnak kitölteni, mert sok rövid, 2-3 perces számuk van.
Mondjuk én ettől függetlenül rohadtul csipázom őket, a Never lemezről a Mouth és a She kilóra megvett, de teljesen igazoltnak látom a kritikai észrevételeidet. Az underground viszont már csak ilyen.
Bejegyzés: Universe217: Ease EP kritika (ismertető)
herma · http://breakthesilence.blog.hu 2016.05.24. 16:47:27
Bejegyzés: Pharoes: Into the Infinite ajánló
herma · http://breakthesilence.blog.hu 2016.01.16. 18:33:20
Persze könnyen lehet, hogy bizonyos dolgokat magadra vettél, mert ha én azt mondom, hogy egy zene nagyon nem jó, neked meg tetszik, akkor az lehet a benyomásod, hogy téged IS minősítelek egyben.
Valahol pont erről írtam, amikor a Nightwish-t kedvelő haverokat emlegettem. Tényleg kényes téma ez. Nekem is vannak olyan régi kedvenceim, amit anno ócsároltak sokat, és ma már én is értem, hogy miért, és egyet értek vele. Meg egyébként is az embereknek általában különböző az ízlésük, amivel nincsen semmi baj. Ha megnézed, én kerültem is, hogy ledegradáljam azokat, akik hallgatják / szeretik a Nightwisht. Magam is ismerek egy rakás tök jó fej, értelmes, intelligens, kedves, szorgalmas stb. ilyen személyt.
Viszont ha közülük egyesek számára fontosabbá válik a zene az életükben, és komolyabban beleássák magukat a témába, azok általában később megértik, hogy mik a fenntartásaim a világhírű finn csapattal.
Én meg, mint zenerajongó lény, rengeteg tapasztalattal és élménnyel, amit a zene által éltem meg, szeretem az embereket ösztönözni arra, hogy keressék a muzikális kihívásokat, igazi csúcspontokat, és ne rekedjenek meg 1-1 túlhájpolt banda kritikátlan bekajálásánál (és valószínűleg a fenti cikk egy ügyetlen, elvetélt kísérlet volt erre). Szerintem ez védhető álláspont.
És még egyszer, nem azzal van a bajom, hogy Tuomas-ék közérthető zenét játszanak, rengeteg ilyesmit kedvelek én is (ahogy telik az idő, egyre többel békélek meg), hanem azzal, hogy ezt hogyan (önmagukat jócskán alulmúlva) tették 2015 egyik legnépszerűbb albumán. Bár nem tagadom, hogy különösebben egyik anyagukkal sem győztek meg.
Hát, ennyi (minden) jutott eszembe, bocs, hogy kicsit sok lett, de ennyi idő után egy jó kis frappáns odamondásnak nem sok értelme lett volna (meg talán amúgy sem).
Üdvözlettel: herma
Bejegyzés: Nightwish: Endless Forms Most Beautiful kritika (ismertető)
herma · http://breakthesilence.blog.hu 2016.01.16. 18:18:59
Nem tudom, hogy egyáltalán eljut-e még hozzád a válaszom, mert fényévekkel ezelőtt kellett / illett volna reagálnom. Viszont sem hirtelenjében, sem később nem tudtam dűlőre jutni, hogy mit, hogyan, és milyen hangnemben válaszoljak. Aztán szép lassan le is tettem róla, most meg egyszer csak bevillant egy olyan "megoldás", amit úgy érzem, hosszú idő múlva is elfogadhatónak tartok.
A kulcs meg - bármily meglepő is - az őszinteség!
Szóval igen, direkt írtam provokatívra a cikket, szándékos túlzásokkal, erős, éles megfogalmazásokkal. A lényeget tekintve - sajnos - továbbra is egyet értek majd' minden mondatommal, de kétségtelenül elfogultan írtam.
A fő oka talán az volt, hogy bár kommentekben bizony sok helyütt lehet találkozni a Nightwish teljesítményét - többé-kevésbé - jogosan bíráló megnyilvánulással, kritikában senki sem húzta még rájuk a vizeslepedőt magyar nyelven (legalábbis én nem találkoztam ilyennel). A szándék tehát adott volt, és bizony hamar elkezdtem lubickolni a szerepben, pláne, hogy ez a lemez tényleg kiverte nálam a biztosítékot.
Méghozzá pont azért, mert ennél sokkal különbeket is alkottak korábban, vannak kifejezetten korrekt számaik, sőt, a Sleeping Sun-t még szerettem is (és mindig sajnáltam, hogy sosem írtak hasonlót).
Egyébként meg tényleg rengeteg féle zenét hallgatok, azért is próbálok ezen a blogon több-kevesebb sikerrel írni más fórumokon meg sem említett muzsikákról (igen, a jövőben sokkal több ilyet tervezek). De ettől még van igényem arra is, hogy ha valamit valamiért rossznak tartok, annak is hangot adjak. Ezt eddig olyannyira ritkán tettem eddig, hogy talán csak a Nightwish járt így. Pechemre messze ez lett a legolvasottabb posztom, tényleg nem számítottam ilyen "népszerűségre". Talán, ha előre tudom, kicsit finomabban fogalmazok (tényleg nem reklámoztam sehol). Kicsit szomorú is vagyok, hogy ez az egyetlen komment született eddig az oldalon, mert sok írásomba elég sok munkát fektettem, és akad köztük pár amikről úgy érzem, jól sikerült. (De azzal is tisztában vagyok, hogy ez elsősorban az erőteljes "antimarketing-stratégiámnak" köszönhető, amin akkor akarok változtatni, ha úgy érzem, hogy legalább én elégedett vagyok azzal, amit ide produkálok - magyarul sokkal többet kéne posztolnom.)
A hosszúra nyúlt bevezető után igyekszem még hosszabban válaszolni a felvetésedre:
Nyilván meghallgattam az albumot, ez szerintem a cikkből ki is derül. Rengeteg olyan élményem van az utóbbi két évtizedből, amikor egy zene elsőre nem tetszett, aztán sok hallgatás után eszméletlenül megszerettem. Tudom, hogy van olyan, hogy az embernek eleinte nem áll rá a füle egy stílusra, hangulatra, aztán valami bekattan, és minden a helyére kerül. Meg soksoksok olyan zenét szeretek, aminek általában több hallgatás kell, mert elég bonyolultan, rétegzetten fogalmaznak, és az ember eleinte nem látja át, hogy mit is akarnak. De nálam a Nightwishnél pont nem ez a helyzet. Stílusilag: láthatod, hogy mit írtam az Epicáról, vagy a ReVampról. Bonyolultság tekintetében meg hát pont arra panaszkodom, hogy mennyire egyenes vonalú, kiszámítható, klisés az egész.
Mondjuk jártam már úgy is, hogy egy lemezt hosszú időn keresztül gyűlöltem a túl szájbarágós megfogalmazása miatt, aztán amióta sikerült túltennem magam rajta, tökre megszerettem (pl. a U2 All That You Can't Leave Behind-jánál ez 12 évig tartott, pedig majdnem mindegyik korábbi cuccukat imádtam). De attól még úgy gondolom, hogy ha korábban negatív véleményt fogalmazok meg róluk, az teljesen jogos lett volna, és ma is azt mondom, hogy bőven megvolt az alapja. Továbbá a Nightwishnél tényleg nem tudok elmenni amellett, hogy azt sugározza felém az egész, hogy "legyen minél egyszerűbb, hogy a koncerten alig kelljen figyelni arra, amit játszunk, és bármikor ki tudjunk integetni a tiniknek az első sorba, mert ezeknek ez kell, és majd jól fizetnek érte a hülyék! Aztán a dallamok is legyenek minél butábbak, nehogy valami jópénzű szerencsétlen azért ne jöjjön el a koncertre, mert túl magas neki. Viszont az egészre pakoljunk rá mindenféle csili-vili mázt, hogy azt higgyék, hogy valami nagy dolog történik!". Vagy valami ilyesmi. Tehát hogy baromi kiszámított és őszintétlen, sőt hamis az egész. És ez megmérgesít egy kicsit.
A személyeskedéseddel kapcsolatban természetesen nem veszem fel a kesztyűt, csupán annyit jegyeznék meg, hogy ha összehasonlítom, hogy én mit írtam róluk, (nem rólad), illetve te mit írtál rólam, akkor asszem nincs miért szégyenkeznem, de nálad is betudom annak, hogy felhúztad magad. Peace!
folyt. köv.
Bejegyzés: Nightwish: Endless Forms Most Beautiful kritika (ismertető)
Lehel Vass 2015.04.04. 20:23:24
Vagy inkább mégsem. Igazából miért köhög az olyan ember aki nem is beteg? Vagyis aki nem hallgatja meg a lemezeket az akkor miért ugat? Jelenleg harmadik alkalommal hallgatom az új albumot, és tudom, hogy ennek az albumnak sem 2 perc szükségeltetik, hogy megszeressük. De jó úton járok, tudom.
A Century Child nem csak számomra a legjobban sikerült album, hanem a legtöbb zenei kritikus számára is. Neked nyilvánvalóan nem, mert te nemcsak, hogy kritikus nem vagy hanem szerintem félúton jársz egy emberszabású meg egy narancsbőrös seggű Ork között, aki kritikát írt vagyis hányt. Csak egy kérdésem lenne, te magadtól vagy ilyen öntelt se..fej vagy valakitől tanultad???
Szép Napot!
Bejegyzés: Nightwish: Endless Forms Most Beautiful kritika (ismertető)