Ez itt egy malmöi (tehát svéd) alternatív rockzenekar új lemeze, akik ugyan egyáltalán nem játszanak djentet, de az énekesről olykor beugranak a stílus legjobbjai (pl. a Tesseract bármelyik valamikori dalnoka). Aztán amikor nagyon beszigorítanak, akkor a sludge határait is pedzegetik (megfelelő bömböléssel kísérve). Márpedig a tartalmas, cseppet sem könnyen áttekinthető szerkesztésű dalaik szeretnek folyamatosan fickándozni az eltérő intenzitású témák között!
Elsőre lehet, hogy nem annyira hatásos, de megéri belefektetni némi energiát és türelmet, mert az ilyen anyagok kecsegtetnek hosszú távú barátsággal, és nem kicsit szomorú vagyok, hogy nekem a közel jövőben nem lesz módom erre, mert rengeteg ajánlót iratok magammal, remélem, a későbbiekben nem feledkezem meg róluk...