Nem is tudom, miért írom ezt meg. Illetve de. Állatira zavar, amikor egy lemezről / zenekarról csupa jót mondanak olyanok, akiknek, mondjuk azt, adok a véleményére, mellettem pedig elmegy, amit hallok. Merthogy pont ez a helyzet a Marinerrel, meg úgy általában a Cult of Lunával is. Annak ellenére,…

Ritka az olyan death metal csapat, amelyiknél 8 perctől fölfelé indulnak a dalhosszak. De azért van ilyen is, méghozzá itt, és témákban bővelkedő, progresszívnek mondható formában. Elég fiatal srácokból áll a csapat, így deathcore-os elemek is fellelhetők, de akinek egy csöpp esze van, azt nem…

Jethro Tullos (fuvola)játékosság, Emerson Lake & Palmeres virgonckodás, pláne Greg Lake-es hősszerelmesség Matthew Bellamy-s (Muse) teátralitással megsarkantyúzva. Amúgy meg irtó vehemens fúziós részektől hemzsegő, fantasztikus kompozíciókat rejtő zene, ami nemcsak a túlművelt agynak élvezetes,…

Nagyon hangulatos, jazzes, bluesos alapokon nyugvó dalcentrikus indie zene. Keren Ann kiváló stílusérzékkel nyújtózik el az arányos, ízléses zenei aláfestés kanapéján. Szomorkás sanzonok egy finoman füstös énekhangra....

Meg voltam róla győződve, hogy erről biztos írok, aztán ahogy egyre jobban muszáj lett, annál jobban bizonytalanodtam el. Sejtettem, hogy boszorkányság áll a dolog hátterében, így először vízpróbának, majd tűzpróbának vetettem alá. Van amelyiket kiállta, de nem mondom meg, hogy melyiket. A lényeg,…

Ha valakinek nem volt elég a minden ízében tökéletes The Violent Sleep of Reason, itt egy kiadatlan Meshuggah album. Jó, persze csak olyan, mintha, de nagyon. Én simán elhinném, és még jobban is tetszene, mint a Meshuggah munkásságának nagy része. Csak épp pechesek a srácok, hogy néhány hónappal a…

Nem állítom, hogy komolyan tudom venni, de ritka a hallgatható avantgarde extrém metal, pláne Magyarországon. Nekem a kén volt a (vegy)jelem az oviban, kár, hogy az nincs rajta. 

Sokat szenvedtem ezzel a lemezzel, na nem igazából. Merthogy a Viva Emptiness óta első hallásra ez tűnt a legígéretesebbnek. Hosszabb távon a Great Cold Distance-t sikerült egész megszeretnem, és az utána következő kettővel is megbékéltem. Az kifejezetten szimpatikus volt, hogy a GCD szimplasága…

Hallani is egyből az elején, ahogy az elefánt őse beköszön, szóval nem egy standard jazz-fusion lemez ez az elég erőltetett nevű finn csapat harmadikja. Például jó nagy big band adagot kapunk, de sokféle progrock alágba belekapnak, még a metal, vagy a zeuhl sem esik messze a fájuktól, utóbbi…

Amikor elkezdődött az Elizabeth Taylor klipje (ld. lent), az volt az első benyomásom, hogy itt egy új Lana del Rey. Néhány másodperc múlva már azt is konstatáltam, hogy viszont sokkal jobb a hangja, mint Grant kisasszonynak. Szerencsére aztán árnyalódott a kép, meg kicsit utána is jártam a…