Meg voltam róla győződve, hogy erről biztos írok, aztán ahogy egyre jobban muszáj lett, annál jobban bizonytalanodtam el. Sejtettem, hogy boszorkányság áll a dolog hátterében, így először vízpróbának, majd tűzpróbának vetettem alá. Van amelyiket kiállta, de nem mondom meg, hogy melyiket.
A lényeg, hogy persze hogy jó, hogy jó. Viszont míg a múltkori Hell Sweet Hellel ahogy jött, úgy estem szerelembe, a III-mal maradtunk a hűvös, bár egyre alaposabb ismeretség szintjén. Pedig folytatódott a múltkori lightosodás, Undosnak vannak fantasztikusan fülbe mászó refrénjei, és persze vággyal telt verzéi is. Meg hát dalokat írni is tud még a csapat, sőt, gondolom épp ennek a fejlesztésén bíbelődnek. Nagyon benne van a pakliban, hogy a következő lemez hatalmas lesz, és igazából ezt is bizonyára nem bánom meg, ha előveszem akár évek múltán is.
Amúgy meg az első "hova tűnt a gitár?" benyomásomon például.rég túl vagyok, csak a gyökér fülemmel nem vettem észre rögtön, hogy mondjuk a Main Stage-ben (és persze máskor is) milyen feelinges témákat penget Óbasz Ólszál. És persze azért, főleg a lemez végén, akad még némi őrület is. Ami vagy kell, vagy nem a továbbiakban, majd ők eldöntik, mi meg hallgatgatjuk.