Amikor nagy ritkán összefutok egy deathcore lemezzel, az első pillanatokban nagyon vígan szoktam bólogatni, aztán úgy a második breakdown táján kezdek picit unatkozni, míg hamarosan rá kell jönnöm, hogy innentől kezdve végig ez lesz, és lelohadok. Ennek az ausztrál csapatnak a fortyogó üstjébe az efféle zenei gyökerek mellé szerencsére került egy irdatlan nagy merőkanál hipertechnikás, ultrabrutális death metal is, és mindezt szuperszónikus hangzással körítve merik a tányérunkba. Bizony, az Apus tömegmészárlásához képest a három évvel korábbi AnyusVela debüt laza hétvégi kukoricán térdeltetés volt lekvárba torkoskodásért. Azaz alaposan kitesznek magukért a kengurukergető srácok, a komplexitás ellenére hemzsegnek az élvezetes groove-ok, sőt, még dallamokkal is találkozhatunk a szólógitáros jóvoltából. Remélem, nem fogok elfeledkezni róla, mert megérdemelné, hogy jó párszor meghallgassam!