Régóta sztárkodik dölyfösen a pagan-folk metal undergroundban a Moonsorrow, nekem mégsem mondott soha semmit. Pedig még egyszer naivan CD-t is vettem tőlük (hatalmas csalódás volt, elajándékoztam), másszor koncertjükön is voltam (kimentem róla). De azért rendre belehallgatok az aktuális anyagaikba. És láss csodát, a Jumalten Aika bejött. Lehet, hogy nekem szokott hozzá a fülem valamihez, amit eddig nem bírt elviselni, az is elképzelhető, hogy ha most visszahallgatnék egy-két régebbi dolgot, már azokkal is tudnék kezdeni valamit, ki tudja. Én nem, mert egyelőre azért eszem ágában sincs fejvesztve nekiesni a korábbi anyagaiknak. Így a tán nem olyan rossz emlékezetemre hagyatkozva arra tippelek, hogy mostanra kevésbé játszanak szögletesen, több díszítő elemet alkalmaznak, és talán a témák maguk is jobbak, érdekfeszítőbbek. Mindenesetre egy folyamatosan áramló zenei élményt nyújtanak, nem túl mézes-mázas, hangulatos népzenei köntösben, amit többszöri nekifutásra is olyan jól esik hallgatni, mint összetalálkozni egy régi baráttal, pedig mint mondtam, korábban nem jöttünk ki valami jól...