Ha valaki veszi a fáradságot, és böngész a posztjaim között, akkor sem fogja azt látni, hogy csakúgy dobálóznék az "emmárasztánkomojzene" kifejezéssel. Az iamthemorningnál azonban tagadhatatlanok a klasszikus gyökerek, mind Gleb Kolyadin zongorajátékában, mind Marjana Semkina vokális megoldásaiban. Viszont van itt sok más egyéb is. Például Tori Amos, úgyhogy aki (még) egy kicsit cizelláltabb lemezt szeretne a művésznő magával ragadó stílusában, és még nem tette volna, az mindenképpen hallgassa meg a ~ debütöt. Persze a hatások itt is itt vannak, csak kevésbé markánsan, kiegészülve komor-komoly, nehezebben emészthető progresszív rockos részekkel. Nem annyira tüskés, kevés fogódzót rejtő azért ez az új anyag, mint a múltkori Belighted, úgyhogy az ott esetlegesen elakadóknak érdemes tenniük egy próbát ezzel a lemezzel. Mellesleg mára már szerencsére többé-kevésbé azt az albumot is tudom értékelni, csak meglehetősen komoly kihívás elé állított vele  az orosz duó.

Amúgy meg: egy jól sikerült, félig slágeres duett erejéig itt van Mariusz Duda a Riverside-ból, illetve a Lunatic Soulból. Az alkalmanként felbukkanó dobok mögött meg nem más ül, mint a tekintetes Gavin Harrison úr a Porcupine Tree és a King Crimson (ex-)soraiból, akinek a játékát mindig élmény hallgatni. Illetve basszuson zenésztársa, Colin Edwin teszi tiszteletét, és akadnak még a többiek, akiket nem ismerek, így hallgatok róluk.

Egyszer nyugalmat árasztó, kellemesen ringató, máskor az élvezethez nem kevés előismeretet és intenzív odafigyelést igénylő, ám mindenképpen nagyszerű album a Lighthouse. Ha nem is minden napra...