Nekem is van szemem, bizony elég ronda az a fickó itt az amúgy sem szép borítón, viszont kit érdekel, amikor elenyészően kevés zenekar tudja megadni az embernek a radiohead-szerű borzongást, ha a szívemre teszem a kezem, általában csak Thom Yorke-éknak sikerül. Meg most a The Soft Hills-nek...

Ha nagyon tömör akarnék lenni (márpedig igen), akkor ennyi elég is volna. De természetesen nem a Radiohead a csapat egyetlen hatása, bizonyára simán fellelhetők a zenében egyes 60-as évekbeli pszichobandák, de nem vállalkozom a kimutatásukra.

Mindenesetre az "elsődleges példakép" kiléte világos, néha túlontúl is, de akkor is olyan magas a minőség, hogy eszem ágában sincs felróni nekik, vagy ha van is, akkor meg nincs hozzá szívem. Pláne, hogy minden egyes korszakból merítenek, még a kezdeti britpopból, meg az electrós kortárs dolgaikból is!

Aztán, ha minden igaz, már csak 1-2 hónapot kell reménykedni, hogy a megjelenő új Radiohead jobb lesz a Go Undernél, és ezzel a félmondattal most elég magasra helyeztem a mércét...