Ő ugye Daniel ~ Pain of Salvation-főnök tesója, aki maga is szolgált a csapatban a BE-ig bezárólag: elsődlegesen basszusgitáron, de az énekhangját is hallhattuk. (Ha valakinek ez semmit sem mondana, a PoS - majdnem közmegegyezésesen - a világ egyik legzseniálisabb progmetal zenekara!!) Ezek után a szólólemezén nem meglepő, hogy ellátja a fenti teendőket, illetve ráadásként még gitározik is. A többiek kilétéről nincs infóm, de nyilván valaki dobol, illetve billentyűs is közreműködik (meg női kórus, ésatöbbi). 

És hogy milyen is a zene? Tömören: jó, szép, kellemes, színvonalas, és elsősorban NYUGIS!

Nem tudom, ki hallotta a három évvel ezelőtti Rust albumát Kristoffernek, mindenesetre az irányvonal hasonló, csak az egész még visszafogottabb, finomabb. Az énekhangja olyan, amilyen (és ez itt most nagyon nagy pozitívum), azaz sokszor mintha a tesóját hallanám (persze meglehet, hogy tényleg ez a helyzet, ki tudja?), csak alapvetően mélyebb tónus, és Mariusz Duda (Riverside) orgánuma, illetve dallamvilága sem áll messze tőle. Nos, igen. Ha valaki például szereti a lengyel frontember Lunatic Soul projectjét, ne is nagyon gondolkodjon, hogy ez vajon érdekli-e! Mondjuk a The Rain a LS-nál azért még rockosabb, illetve nem is olyan sötét-elhagyatott, de alighanem hasonló érzésvilágú emberek tartoznak a célközönségébe (például ugye én ;-))