Nyughatatlanul tekergőző, ide-oda rohangáló, öntörvényű, komplex, hardcore alapú, de sok mindent magába olvasztó, nyugodtan progresszívnek vagy avantgarde-nak is nevezhető muzsika (pl. Korogot kedvelők is próbálkozhatnak vele). Az ének ugyan csak idióta kiáltozás-hőbörgés-mondókázás, de sokszor így is olyan húzása van, hogy egy-egy pillanatra azt hiszem, System of a Downt, vagy Faith No More-t hallgatok!

Mondjuk olyan nagypályás dalokat nem írnak, mint a fent említettek, de a feszültségként felhalmozott, és idegi rángásokként távozni készülő negatív energiáinknak ha nem is kulturált, de élvezetes levezetési módot kínálnak a fiúk. Emellett még az agyunkat is alaposan lefáraszthatjuk, ha legalább egy ideig megpróbáljuk követni, hogy mi minden történik!

Mellesleg az anyag producere Phil Anselmo volt, - bár ez ma már inkább szégyellnivaló, ami viszont szerintem röhejes - és ennek megfelelően igazi underground, beleszarós, ezzel együtt abszolút élvezhető hangzáskép született.