Nincs is jobb, mint egy experimetális jazz-electro projectet hallgatni, 40 percben, két tételben! Oké, hazudok, persze, hogy van, de azért ez sem utolsó, bár tény, hogy némi idegzet szükségeltetik hozzá. Sokszor az Ulver bizonyos dolgai (nem a legbefogadhatóbbak) is eszembe jutnak róla, nem csoda, hiszen folyamatos electro-hangképfestés zajlik (ütemek, ritmusok, pláne dobok nincsenek, dallamok se nagyon).

A második tétel zeneibbnek nevezhető, mert a noise-olás mellett itt azért valódi hangszerek (gitár, fúvósok) is jelentős szerephez jutnak, hogy a kietlen atmoszférát még jól el is szomorítsák. Alighanem maroknyi embernek való zene ez, nekik szvsz tetszene is, csak olvasni kéne a blogomat, ugyebár...