Volt hajdanán ez a csapat, hét éve, a legutóbbi albumukkor abba bele is hallgattam (Gin). De már semmire sem emlékszem, az igazat megvallva. Illetve csak arra, hogy megjegyeztem, érdemes lesz figyelni rájuk a későbbiekben (azért csoda, hogy ez az emlék idáig kitartott). A lényeg: elvileg black metal, de ebből vagy semmi sem igaz, vagy csak a hisztérikus végigüvöltés.  Ami ha nem is vonzó része, de eléggé úgy tűnik, hogy szükséges velejárója az egésznek. Amúgy meg grúvos, rock&rollos (jó, legyen black&rollos) dolgok vannak. Elég ügyesen riffelgetnek, és az egésznek lesz egy ilyen száraz, (nem túl) rideg hangulata.

A megszólalás kifejezetten tiszta, arányos. Aki szereti a zsigerien nyers, mégsem agyatlan zenéket, annak jó lehet. Például az újkori Satyriconnál szerintem sokkal jobb (kivéve a legutóbbit, az bejött). Ja, meg vannak akusztikus dolgok is néha, ha valakit ez elriaszt, akkor csak ezért ne hallgassa! ;-)

Ha valakinek egy idő után feltűnne, hogy mi az, hogy még mindig tart, bizony, több mint nyolcvan perc (igen, dupla)!

Ui.: Most veszem észre, hogy új az énekes, méghozzá a Cobalt egyébként egyetlen tagja mostanra szipolyozta el a Lord Mantis éléről az átkozottat. Halál rájuk! Szerencsére úgy tűnik, hogy a Lord Mantis is túléli a tragédiát. Huhh!