Alighanem ez az elmúlt év death metal lemeze számomra! Ultrakomplex, progresszívben legalábbis biztosan. Hihetetlen, hogy mit zenél össze a francia csapat az ötödik lemezén (a régebbiekkel nem igazán vagyok képben), és a hangszeres teljesítménynél még lenyűgözőbb, hogy milyen fantasztikusan szerkesztik össze a milliónyi apró mozaikból összeálló dalaikat!

Nem túlzás azt mondani, hogy minden másodpercben történik valami izgalmas, és egy folyamatos sodrás tartja pályán az egészet. Támpontként a Protest the Herót tudnám említeni, mert ők tömik még ennyire tele a muzsikájukat minden földi jóval, illetve műfajban közelebb állóként a Revocation neve merül fel bennem (azokért meg 2014-ben voltam odáig), ha valakinek ez mond valamit (légyszi mondjon!). A stílusra visszatérve: messze nem csak death-es témák vannak, a metal- és rockzene számos ága felidéződik ezen az eklektikus kalandtúrán. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy ha a hörgés felett szemet hunyok, nem is olyan nagyon kemény a zene, de akár még azt is, hogy a hörgéssel együtt sem. Valahogy inkább vidám leszek tőle, minthogy belezős kedvem támadjon. Ezzel azt akarom kinyögni, hogy a durva zenéket nem igazán, de a mániákus gitározást annál inkább kedvelő proggerek is csalódhatnak kellemesen, én rászánnám magam a helyükben!