Valahogy ez a klasszikus svéd death metal sosem vált az esetemmé. Nyilván (ugye?) kísérleteztem vele, magamat megerőltetve végignyűttem a klasszikus Entombed, Dismember stb. lemezeket, és semmi. Most meg, hogy a műfaj jó negyedszázados, egész sok fiatal zenekar igyekszik visszahozni az akkori hangulatot, és mondanom sem kell, azok sem nyűgöznek le. Sőt, a 2015-ben szintén lemezt kiadott ősöreg Grave sem kivétel. Hanem az Unleashed valahogy igen.

Nem tudom pontosan, mi lehet az oka, de elég valószínű, hogy szerepet játszik benne a néhány lemezzel ezelőtt elkezdett északi mitológiás koncepció. Talán ennek köszönhetően egy kicsit dallamosabbá vált, amit csinálnak, bár a fene tudja, azért nem mentek át folk metalba. A lényeg, hogy itt van ez a Dawn of the Nine, és tök jó hallgatni. Mintha a riffek is karakteresebbek volnának a stílusban megszokottnál (azért nem túl bonyolultak), a dobok sem hozzák sűrűn a tőlem mindörökké idegen „tuka-tuka témákat”, a dalok is jól elkülönülnek egymástól, és önmagukban is áttekinthetőek, meg úgy egyáltalán, akárhol is vagyunk épp, jó, ami szól. Legyen az málházás, szaggatás, reszelés, hörgés, szólózás, akármi (más mondjuk nagyon nincs).