Nahát! Ezt a "koncertfelvételt" (legalábbis a basszus újra fel lett játszva) még 1991-ben adták ki, de én nemrég akadtam bele. És milyen jól tettem! Aki tudja, hogy ki Paul Gilbert, az sejtheti, hogy nem okoz neki gondot a prezentáció, aki meg nem, annak legyen elég annyi, hogy egy igen nagynevű gitárhősről van szó (lévén csak egy ajánló ez)!

Azon túl tehát, hogy technikailag hibátlan az elővezetés, rettentően érzi a zene dinamikáját is, a hangulati váltások nagyon élővé teszik az anyagot. És a legszebb az, hogy totál hendrixesen énekel. Amúgy hallottam már életemben nem egy kiváló Hendrix tribute-ot (magyarokat is!), és szégyen vagy sem, rajtuk keresztül éreztem rá az "öreg" muzsikájára, lévén jóval karcosabban játszották, mint anno Jimi te(he)tte. Hát igen, én azért "keményebb irányból" jöttem, így lehetett megfogni. Na most erre a Gilbert-féle verzióra ez pont nem áll. Azaz, ha nem is 60-as évek a hangzás, de dicséretes, hogy mennyire korhű próbál maradni (a Led Zep jóval zúzósabban szól, mint ez). Szerencsére nekem is benőtt már a fejem lágya, úgyhogy maradéktalanul tudom élvezni (ezt is). Jó, az az igazi, ha égnek áll a hajam, de elvogadom, hogy azt a feelinget nem itt kell keresni.

Ami a dalokat illeti, igen hosszú jammelésekkel, szólókkal vannak felspécizve, így átlépi a 40 percet az 5 tétel. Hát mit mondjak, hatalmas zenélések vannak itt. Felteszem élőben Hendrix is hasonlóan nyomta, bár én inkább stúdiófelvételeket hallgattam (igen, bizonyára hibáztam), ott rövidebben fogalmazott. A dalok között megtaláljuk a Hey Joe-t, a Voodoo Chile-t, és persze a Purple Haze-t is (meg még kettőt, ha valaki nem tudna számolni ;-)).

Paul iszonyatosan érzi a stílust, és a legvirgázósabb részeknél is kristálytisztán szól a hangszere. Egy negatívumot tudnék mondani, hogy a többi zenész (dob és basszus) mintha eléggé alapra vették volna magukat, és csak a gitár kíséreteként funkcionálnak. Sokan örülnének persze, ha ilyen szinten játszanának a hangszerükön, de kissé súlytalannak érzem a játékukat.

Ettől eltekintve nem véletlenül ajánlgatom ezt a 24 éves lemezt, mondanom sem kell...

Ha nem értenéd, hogy hogyan lehet egy kritika ennyire rövid és tartalmatlan, kérlek kattints ide!