Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Music Over My Head

All I ever wanted, all I ever needed is here

2014. október 18. - herma

Az a cél, hogy a bejegyzés címe igaz lehessen, ezért némileg megfontolva az eddigieket, egy újabb MIREISLEHETSZÁMÍTANI írás. Pont ezért is választottam ismét a blog nevéhez kapcsolódó címet. Ez viszont maga után vonja, hogy:

 

Szóval, az a problémám, hogy már most látom, hogy amennyiben elvárom magamtól, hogy jellemzően alapos utánajárást (a zenekarok előélete, lemezei, a stílus többé-kevésbé alapos ismerete, a lemez mélységesen mély analizálása, a szövegek kívülről fújása) követően írjak hosszadalmas, kimerítő kritikákat, nem fog menni. Még ha a "munkát" el is végzem, bennem lesz, hogy MINDENT BELE KELL ÍRNOM, ami csak eszembe jutott, ami lehetetlen, mert el fogom felejteni, belezavarodom a bonyolult koncepciómba stb. Persze, ha belejövök, lehet, hogy sikerülni fog többé kevésbé, de egyelőre reménytelennek látszik. Azaz, ha azt akarom, hogy történjenek a dolgok, és ne csak listákat tegyek közzé, engedményeket kell tennem magam számára. Ez van először. Másodszor, tényleg rengeteg anyagot hallgattam végig életem során, és ennek egyebek mellett az is a folyománya, hogy nagyon sok lemezt már első hallgatásra elég jól el tudok helyezni magamban, és épp arról próbálom most meggyőzni magam, hogy sok esetben ennyi elég is, hogy írjak róla valamennyit. Ami épp megfelelő lehet ahhoz, hogy kedvet csináljak hozzá valakinek, netalán magam számára egy későbbi időpontban. Mindez együtt jár azzal, hogy lehet, hogy elkerüli a figyelmemet, hogy a 7-ik dal 3-ik percében mekkorát vijjog a gitár, és valójában már csak emiatt érdemes meghallgatni az albumot. Azaz nem leszek tévedhetetlen, de hát amúgy sem volnék (és nem is lehetnék semmi módon sem) az. Meglátjuk, most így működőképesebbnek érzem a dolgot. Ki is fejtem, hogy miért: Sok lemezt meghallgatok egyszer. Van, hogy nem lesz többé kedvem hozzá, most játszam le újra és újra, hogy aztán kiderüljön, hogy milyen igazam volt? Azért ma már elég jól eldöntöm, hogy egy általam ismert és/vagy kedvelt műfajban hallok-e bármilyen érdekeset. Ha nem az "én műfajomból" való, akkor meg úgysem tudok róla igazán alaposat írni, viszont attól még tetszhet, és másnak is jól jöhet, ha ajánlom (a stílusban vájtfülű legfeljebb megmosolyog, hogy mennyire nem értek hozzá).

Ha sokszori meghallgatásra érdemesnek tartom, akkor jó esetben meg is teszem a recenzió megírása előtt, de nem árt akkor sem, ha előre szólok, hogy "hahó, itt van valami, amire érdemes odafigyelni". Mert ugye, lehet, hogy a dömpingben elkallódik számomra is (és így talán pont nem, hiszen van írásos nyoma...), vagy csak egyszerűen nem kerül sor az iromány elkészítésére.

Másoknál is sokszor láttam, hogy írnak valamit, aztán változik a véleményük. Ez rendjén is van, ha az adott zene hosszabb távon elkísér bennünket. Így jó ötletnek tűnik, hogy ugyanarról az anyagról akár újabb és újabb posztokat közöljek (hogy lesz-e ilyen, az meg majd kiderül). Ha pedig a régebbit vállalhatatlannak fogom tartani, hát törlöm...

 

A következő nagy gondom, hogy honnan indítsam a dolgokat. Például írjam-e körül a műfajt egy kicsit, amiben a zenekar alkot. Asszem, majd ahogy jön. Ugye pl. a jazzt talán senkinek sem kell magyarázgatni, bár kevesen értenek hozzá komolyan (én sem). Azt sem fogom elmesélni, hogy mi az a rock zene, vagy a metal. De miután célom (volna), hogy az embereket egy kis nyitottságra biztassam, lehet, hogy mondjuk a deathcore-t nem árt egy kicsit elmagyarázni (jó, ez a műfaj nem valószínű, hogy meg fog fordulni itt) azoknak, akik egész másfelől érkeztek. Arról nem is beszélek, hogy sokszor számomra is új a stílus, akkor meg csak kopipésztelni tudnék olyanokat, amiket én sem értek, csak úgy csinálok. Annak meg mi értelme volna. (talán jól teszem, ha bevallom, hogy mennyire vagyok jártas abban, amiről épp szó esik) Persze mindenkinek ajánlom a wikipediát, mára magyarul is sok mindent megtalálhatunk. Meg nem árt amúgy sem próbálkozni, meghallgatja, legfeljebb nem tetszik. És ilyenkor érdemes félretenni egy időre, majd újból nekifutni, mert közben csillapulhatott az ellenérzésünk. Ez rengetegszer bejön, mondjuk van, hogy kell hozzá 12 év, és többtucat próbálkozás (nekem a U2 All That You Can't Leave Behindja volt ilyen).

Gondom van azzal is, hogy még nem indult be az egész, és nagyon nem látom, hogy mik lennének azok a lemezek, amikről eleinte írnom kéne, hogy jó alapot adjak a későbbiekhez. Ez bizony felesleges időhúzásnak tűnik, inkább vállalom, hogy az eleje kissé (rossz esetben nagyon) szedett-vedett lesz. Remélhetőleg pályára áll a dolog, aztán legfeljebb utólag kozmetikázok kissé. Köszönettel kívánom a legjobbakat magamnak!

Üdv.: Mr. Today (Herr Ma)

Ui. atyaúristen, de rossz ez, és még le is lőttem. Magamat kellett volna inkább...

A bejegyzés trackback címe:

https://breakthesilence.blog.hu/api/trackback/id/tr896806431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása