Igazán impozáns kortárs death metal alkotás, kiindulásként mondjuk a Gorguts nem rossz tipp. Jó, nem olyan utolérhetetlen remekmű, mint a Colored Sands, de a Pleiades' Dustnál valamivel szívesebben hallgatom. Természetesen megáll a saját lábán a produkció, a témák kreativitástól hemzsegnek, és viszonylag könnyen hallgatható a zene, a műfajon belül akár még szellősnek is mondható a hangzás. Amúgy nem kisebb nevek segítették ezen a negyedik lemezén Mike Thompson zenekarvezetőt, mint Ethan McCarthy a verhetetlen hangzású, ultrasúlyos Primitive Man éléről, és Colin Marston pont a Gorgutsból.

Utóbbi fickóra muszáj külön kitérnem egy kicsit, mert egész elképesztő évet produkált 2016-ban. Egyrészt basszusozik itt, a már említett Gorguts EP-n, a Dysrhythmia és a Crator lemezein, aztán gitározik a Krallice két '16-os anyagán, meg az új Behold the Arctopus EP-n, utóbbin ő a zeneszerző is, illetve az Indricothere lemezért meg szőröstül bőröstül egymaga felel. Nem mondom, hogy mindet alaposan áthallgattam ezek közül, de már egy parányi ismerkedés alapján az összes meglehetősen, némelyik őrületesen jónak tűnt, szóval érdemes kutakodni egy kicsit az érdeklődőknek...