Igazából eddig egyszer próbálkoztam életem során ezzel a tetemes múlttal rendelkező dark industrial - neofolk duóval, és akkor nem találtam vonzónak a túlontúl egyszerű fogalmazásmódjukat. Így csak kíváncsiságból hallgattam bele az új műbe, és nem tudom, hogy én lettem-e engedékenyebb, vagy tényleg jelentőset fejlődtek (az én nézőpontomból). Mindenesetre ez így mint produkció, számomra oké, és kizökkenthetetlenül közvetít egy hangulatot, amitől ha nem is lesz túl változatos, de hallgattatja magát velem. Az énekdallamok meglehetősen minimalisták, de nem bárgyúan buták (régebben mintha ezzel is gondom lett volna, és itt el is árulom, hogy a neofolk műfaj túlnyomó része elvérzik nálam a primitívségen, amikor is azt érzem, hogy nem művészi önkifejezés okán egyszerűek, hanem sajnálatos módon vajmi kevéssé mesterei a hangszereiknek, illetve mindenféle zenei tehetségnek híján vannak az alkotók), és pont a repetitivitásuk a kapaszkodó, ezáltal érik el azt a magával ragadó (más tekintetben persze fájdalmasan kietlen érzést sugárzó) hatást.

Na, a körmondataim megvoltak, annyit még, hogy egész változatos a zenei háttér, persze ettől még rettentő szűkös mezsgyén belül maradunk végestelen végig, csak épp nem unjuk halálra magunkat.

Akiket vonz a sötétség, azoktól megérdemel egy próbálkozást!