Nem, nem tévedünk, stoner-alapú zene ez is, de a szokásosnál jóval árnyaltabb a kép. Egyszerre próbálnak agyasak, fogósak és feelingesek is lenni, és hát mi tagadás, sikerül is nekik! A gitáros a kevesebb több szellemiséggel játszik, nincs tele a hangzáskép mindenféle szólamokkal, amit lefog, az viszont nagyon a helyén, állati ízesen nyomja, minden egyes hangra odafigyelve. Emellett a riffjei önmagukban is nagyon karakteresek, grúvosak, alighanem instrumentálisan is szívesen meghallgatnám az anyagot! Ám szerencsére nem kell, mert van egy kiváló énekesük is, aki a többszólamú részeknél persze beugrasztja a Chainst (gy.k. eliszin), a torokkieresztéseinél pedig eszembe jut Keenan mester (májnárddzsémsz), de leginkább amolyan középutas grunge, illetve hard rockosabb, városias stoner stílusban nyomja (tehát semmi benzinkút vagy sivatag), egy biztos, mindvégig nagyon amerikai amit csinál (pedig londoniak).
Rettentően figyeltek arra, hogy a szerzeményeik kerek dalok legyenek, annak ellenére, hogy egyáltalán nem rövidek. Ügyeltek a dinamikai ívekre, kiemelték a refréneket (hogy egy picit kötözködjek, szubjektíve még egy hangyányit lehetnének ütősebbek), úgyhogy élőben jó nagyot szólhatnak! Mint ahogy lemezen meg is teszik, elég csak elindítani az albumot, és feltekerni a hangerőt!