Nem is tudom, van-e még egy ilyen gyönyörű hangú énekesnő a világon! Jó, ebbe a kategóriába esőből biztos éldegél vagy száz, ám ez egyiküknek sem csökkenti a nagyszerűségét (pláne, hogy az egész az én fejemben leledzik). Alapvetően énekközpontú jazzalbummal van dolgunk*, de akadnak klasszikus, folk, vagy akár rock ihletettségű számok is.

Példa rájuk – sorban – a Hacia Donde (nekem legalábbis egy spanyol? klasszikus dalnak tűnik), az Oshun, amely talán afrikai népzene, és a Money feldolgozása a Pink Floydtól, bár ezt a verziót hallva elbizonytalanodik az ember, hogy melyik is az eredeti (nem, nem ez), annyira természetesnek hat az itteni megközelítés.

De legalább ennyire fülbemászó a nyitó, tradicionális Little Black Train, aminek a klipje lejjebb megtalálható, sőt, egye fene, itt:

Azért nem túl meglepő módon a lassú dalok vannak többségben, mint a Your Long Journey Doc- és Rosa Lee Watsontól, vagy az Azure Duke Ellingtontól, és mindegyik szépséges. A lemez koronaékköve viszont kétségtelenül a könnyfakasztó Heroes feldolgozás David Bowie-tól. Nem, nem azért, mert elhunyt, ezt nyilván nem is sejthették egy éve Indráék, hanem egyszerűen mennyei magasságokba emelték az egyébként – számomra – nem túl sokat nyújtó post-punk nótát. Egy ilyen után nincsenek szavak… Ezért itt be is fejezem, jó zenehallgatást!

*Hívjuk ezt a jazzénekeses dal műfajt vocal jazznek, és akkor egyszerűbb, meg mintha angolul amúgy is így neveznék..