Electro zene ez, de tényleg, és igazán semmi rosszra nem kell gondolni. Vannak inkább ambientes, zongorás-merengős tételek, noise-os-horrorisztikus-kísérletezős betétek, szürreális, szájberestébe csábító, elektromos alapú kellemeskedések és kellemetlenkedések, illetve szintetikus álvilágzenei (de majdnem elhiszem), szájbertörzsi démonidézések. Ulvert kedvelők helyében meghallgatnám, az biztos!

Meg egyébként is, minden a „gépzene” művészetként űzhetőségében kétkedőnek ajánlott! Instrumentális ugyan, de akadnak hangminták, illetve az előző lemezen voltak hátborzongatóan jó énekes dalok is (még 2010-ben jelent meg, No Land Called Home címmel kötelező keresni). Az talán emiatt (meg némi plusz sötétség okán) jobban tetszik, de ennek is megvan a külön világa, és érdemei. És még ugye itt és most meg is lehet hallgatni...