Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Music Over My Head

Subterranean Masquerade: The Great Bazaar kritika (ismertető)

2015, Taklit Music

2015. január 15. - herma

Nem tudom, van-e valaki, akinek mond bármit is a zenekarnév. Volt már egy lemezük 10 évvel ezelőtt, és mivel akkoriban nem sok avantgarde-nak mondható metalzenekar tevékenykedett, én meg kutakodtam, hát eljutott hozzám a hírük. Pláne, hogy Paul Kuhr Novembers Doom énekes és Jason William Walton Agalloch basszusgitáros játszott náluk. A banda főnöke egyébként az izraeli Tomer Pink gitáros, aki mostanra lecserélte a tagság nagyrészét (gyanítom, inkább újraszervezte a társulatot). Manapság a teljes zenészgárda Izrael szülötte, viszont énekes fronton az amerikai Kuhr mellé csatlakozott Kjetil Nordhus (Green Carnation, Tristania) is Norvégiából. Igaz, hogy az első lemezük nem hagyott bennem maradandó nyomokat, de Kjetil bevétele okán, és mert stílusilag ma már pszicheledikus progresszív metalnak titulálják a zenéjüket, na meg a cím is izgalmakat ígért, csak kíváncsi voltam, hogy mire jutnak.

Nos hát, semmi rosszat nem akarok, és nem is tudok mondani alapvetően. Aki hallotta a 2013-as Witherscape albumot (akkor nyilván szereti is :)), az onnan elindulva nem jár messze innen. Itt is van hörgés (Kuhr), és tiszta, olykor AOR közeli ének (Nordhus). Igényesek a témák, a hangszerelés is. Jó, nem annyira összetettek a dalok (bevallom, nekem ez azért számít, de ez az én bajom), és amúgy is Dan Swanöék lemeze mintha kreatívabb és energikusabb lett volna. Viszont itt meg van nem kevés közelkeleti hatás, ami egyéniséggel ruházza fel a muzsikát. Persze az Orphaned Land is eszünkbe juthat, de ez azok régebbi anyagainál jóval könnyedebb, és nem olyan direkt slágeresre vett, mint amilyen a legutóbbi All Is One lett. (Mellesleg a dobost pont az OL-től vették kölcsön.) Szóval megáll ez az anyag a saját lábán. Ha tudnám, hogy nem telik 10 évbe, míg újra jelentkeznek, várnám is, hogy mit csinálnak legközelebb.

Általában kellően rétegzett a hangzáskép, két gitár mellé billentyűsük is van. Olykor akad némi fúvós, meg hegedű is, és amikor jelen vannak, feldobják a muzsikát. Néha indokoltnak is érzem a bazár kifejezést, bár én kicsit több felszabadultságnak jobban örültem volna. Igaz, a borító meg nem az az ugorjunk ki a bőrünkből hangulatú, és a zenészek régiójában lévő helyzet (ha jól tudom, emiatt csúszott a megjelenés idénre) sem szívderítő.

A lényeg, hogy itt van végre, így aki szereti a progos zenéket, és a hörgés sem zavarja, füleljen bele! (Az egész 7 szám, nincs 40 perc sem, nyugodtan végig is lehet hallgatni!)

 

Ha azt gondolnád, hogy ennél részletesebb is lehetne egy lemezismertető, kérlek kattints ide!

A bejegyzés trackback címe:

https://breakthesilence.blog.hu/api/trackback/id/tr577072531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása