Hát ez most vagy popos indie rock, vagy rockos indie pop. Mindegy. Mint a borítón is látható, kaotikus mondanivalóval és mindenféle egyéb nyalánksággal álcázva igazából saját magát próbálja megetetni velünk Ruby Rose Fox. Ellenben én inkább mégiscsak úgy fogom fel a dolgot, hogy kellemes zenét hallgatok, és eddig szerencsére nem csaptam el vele a gyomrom. Ha már, akkor inkább úgy mondanám, hogy könnyed vacsora kiegészítőjeként, mondjuk kaviáros pirítóshoz jól elszólogat a háttérben, és kortyolni is lehet mellé rubintvörös nedűt. Amúgy nem túl mélyen szántó, enyhe züllöttséget árasztó dalai vannak Rókanyónak, a hangja egész kellemes, némi soulos, r&b-s felhanggal. Méghozzá a klasszikus értelemben véve, így például gospeles kórus is gyakran kíséri, na meg fúvósok, ilyesmi.