A Virus zenekar gyökerei a Ved Buens Endéig nyúlnak vissza, amely egy mindössze egy nagylemezt megért avantgarde black metal formáció volt a 90-es évek derekán. Az egyediségéhez kétség sem férhetett, ellenben a "szerethetősége" már korántsem volt egyértelmű. Legalábbis nekem inkább erőltetettnek tűnt mint izgalmasnak az a sajátos rendszer, amelyben alkottak. 

Az ott a frontemberség mellett doboló Czral itt inkább gitározik az éneklés mellett, a basszusgitáros poszt változatlan maradt, és bevettek maguk mellé egy ütőst. Zeneileg pedig némileg finomodtak, egyszerűen szólva metal helyett rockba ágyazva jelenítették meg ugyanazt a groteszk világot, bomlásnak indult elméjüket szabadjára engedve. Bevallom, nekem körülbelül két dal után vált unalmassá, fárasztóvá, sőt, terhessé, amit műveltek. Így a legutóbbi lemezbe már csak Krystoffer Rygg vendégszereplése okán hallgattam bele.

Ennél a Memento Collider lemeznél viszont némileg más a helyzet. Ugyan nem kezdtek semmi újba, de mintha mostanra összeért volna a produkció. Kellemessé persze nem vált az atmoszféra, de valami rejtélyes furmánnyal sikerült érdekfeszítővé tenniük a zenét. Talán az a kulcs, hogy a basszus szólam előtérbe került, a gitárok pedig még kevésbé vannak torzítva. Ezáltal amolyan jammelős, progresszív feeling uralkodott el, és erre erősítenek rá a jóval terjedelmesebb kompozíciók is. Azt kell mondanom, a kísérletezős zenék kedvelőinek feltétlenül érdemes tenniük egy próbát ezzel a lemezzel. Csak arra ügyeljenek, hogy ne szippantsa őket túlzottan magába az anyag, mert könnyen előfordulhat, hogy a legközelebbi tiszta pillanatukban egy gumiszobában találják magukat...