Kortárs klasszikus - avantgárd csemege haladóknak! Én nem tudom, mennyire számíthatom magam annak, mindenesetre a 20 perces zárótétel sokkal érdekfeszítőbb számomra a többinél. Igazából ez az egyetlen szimfonikus kompozíció, méghozzá folyamatosan változó, kreatív, izgalmas harmóniákkal. Mellesleg az itteni Saunier-dobos egyetlen szerzeménye az albumon. A többi 8 rövidebb pedig a Balteré, aki "csak" egy zeneszerző (itt). Ezekből is az első hét egy mű tételekre bontva, és lehet, hogy csak nem vagyok elég kifinomult, de érzelmi tekintetben jóval kevesebbet ad a későbbieknél, bár ez sem elviselhetetlen, van egy (illetve több) hangulata, ötletes megoldásai (sokszor zeuhl-jellegűek, máskor mintha egy szanaszétlőtt énekesnő dalolna egy David Lynch filmben, és a rémálomba valahogy belecsöppent vagy féltucat magán kívül lévő dobos is), és el tudok lenni vele.

Egy tételről nem szóltam még (a többit ugye jó alaposan kielemeztem ;)), az számomra a leghangulatosabb Barteréi közül, mert ott a hölgyemény elképesztően disszonáns, fület bántó dolgokat erőltet, és én az ilyet pont imádom. Ha valaki emiatt kapna kedvet, és aztán rosszul lesz, akkor bocsi!

Kétségtelenül kihívás ez inkább, mintsem kellemes hallgatnivaló, de egy kis edzés sosem árt!