Na, vajon hogy magyarázok ki egy újabb stoner-doom lemezt? Megvannak a módszereim...

Egy jó nagy adag rock&roll, hogy azt ne mondjam (ne!!) boogie-beütése van a cuccnak, és ettől lesz egy állati jó motoros-játéktermes-piálós feelingje, ehhez tökéletesen passzol az énekes rekedt-vékony orgánuma, a masszív dúmzakatoknak meg állati nagy húzása van!

Érdekes, amikor hallgatom, valahogy hűvös-esős-szeles idő idéződik fel bennem, de az a ritka fajta, ami ahelyett, hogy lehangolna, pont felpörget, és száguldozásra ingerel!

Egyébként emlékeim szerint valamelyest benne volt ez a világ a Kyuss-ban, csak a mai csapatokból valahogy kikopott, de lehet, hogy tévedek, elvégre az "ősstonernek" nem vagyok akkora szakértője, csak nagyon szeretem hallgatni a stílust!