Volt egyszer egy Dissection. Meghalt. Voltak azért követői is, de azért haloványabbak nála. Mígnem Thulcandra néven újjászületett. Azóta megint van. De hívjuk azért Thulcandrának. A Thulcandra jó. Pont, mint a Dissection. Illetve egy vele, csak két személyben.

Valahol azt látom itt lényegesnek kiemelni, hogy ugyan tényleg adott a zenei világ, amiben Steffen Kummerer (főállásban) Obscura-vezér Thulcandra néven alkot, de hát összidőt tekintve több muzsikát összehozott már, mint a Dissection egész életműve (, vagy legalábbis annak említésre méltó része). Márpedig egy cseppet sem önismétlő a dolog, hemzseg a jobbnál jobb témáktól, melyek hol festői szépségű tájakat, hol orkánként kavargó viharokat láttatnak lelki szemeinkkel.

Az Ascension Lost minden további nélkül imádni való, úgyhogy ha valakinek nem túl idegen a műfaj (amolyan dallamos death-black), csak veszít vele, ha kihagyja. Azt pedig senki ne mondja nekem, hogy mondjuk a Sabaton, a Powerwolf, vagy akár a Hammerfall nagyobb egyéniség a Thulcandránál, vagy hogy a Dissection légüres térből jött…