Valaha Izrael második legismertebb metal zenekara voltak (az első természetesen az Orphaned Land), azonban jó ideje Európában székelnek (Ashmedi zenekarvezető mára Hollandiából is továbbköltözvén, Németországba települt).

Valaha orientális black metalt játszottak, mára legfeljebb az extrém metal jelző aggatható rájuk, kellő óvatossággal. Ezen azt értem, hogy annyira nem szélsőséges, amit művelnek. Átlátható, tiszta (nekem már túlpolírozott) hangzás, ha nem is túl szimpla, de nem különösebben csavaros gitártémák, és meglepetésektől mentes acsarkodás adják a zene velejét. Meg kell hagyni, egészen jó groovokat tudnak időnként összedobálni, sokszor egészen thrashes riffek is előbukkannak. Ha valaki most ismerkedik a keményebb zenékkel, annak egész jól működhet egy ilyen anyag.

No, nekem sincs vele különösebb bajom, meg kell hagyni, némi egyéniséget kölcsönöz az anyagnak a közel-keleti hatás, ügyesen építik be a zenéjükbe, a legszimplább témákon is átsüt, hogy merről származtak el. Viszont lehetne változatosabb, színesebb, sőt fogósabb is. Hogy úgy mondjam, meglehet, hogy a saját szemétdombjuk csúcsán trónolnak, de ha picit körülnéznének, volnának még hegyek a környéken, amelyeket meg lehetne mászni.

Persze valószínűsítem, hogy a mára megszerzett viszonylagos ismertség (illetve a rajongótábor) megtartásához szükségét érzik az ilyen mértékű befogadhatóságnak, és nem is nagyon mozdulnak el innen a jövőben sem.* Annyi baj legyen, nem kerülnek nálam a top nevek közé. Ez így egy néhány hallgatást kibíró, kellemes anyag.

Ja, és a borító igencsak kimeríti a giccs fogalmát, de ha efelett szemet húnyunk, majd újra kinyitjuk, akkor egész tetszetős!

*Van néha pozitív példa is ilyen esetekben: a Behemoth túlcsiszolt lemezek sora után a Satanisttal jól odavágott legutóbb...

Ha nem értenéd, hogy hogyan lehet egy kritika ennyire rövid és tartalmatlan, kérlek kattints ide!