Mostantól így fogom archiválni a Állandó oldalaknál megtalálható mindenkori híreket (az aktuálisak most is elérhetőek itt).
Természetesen a még aktuális információk átmentődnek a következő hónapra is (jelen esetben decemberre). Amúgy a híroldalról csak hó végén törlök, az viszont előfordulhat, hogy egy adott hírt menet közben "továbbfejlesztek", amennyiben új infó kerül a kezem közé, vagy valami hasonló (pl. ahhoz van kedvem).
Aztán lényeges még az (annyira, hogy lehet, hogy majd jól oda is írom), hogy a dátumot rejtő hírek egymás után következnek időrendi sorrendben, az összes többi meg utánuk, valószínűleg sorban, ahogy megíródnak.
Szóval e hónapban ezek voltak (igaz, még meg sem száradt a festék a rovat korlátján, hogy legyen itt valami nagyon stílustalan is):
A 2000-es évek közepén két (nekem akkor kimaradt) nagylemezt megért brit progresszív metal(core?) SikTh, akiket ma a djent műfaj legfontosabb hatásának tartanak a Meshuggah mellett, egy visszatérő, szűk félórás EP-vel jelentkezik december 4-én, Opacities címmel. Megjegyzem, egy dalt már közzétettek, és botrányosan jó!
A Jess boszorkány vezette finn pszichedelikus-okkult rock zenekar (Jess and the Ancient Ones, mi más?) szintén december negyedikén jelenteti meg második nagylemezét Second Psychedelic Coming: The Aquarius Tapes hosszú címen. Mellesleg nyáron már kiadta a hasonló felállásban (és műfajban) alkotó The Exploding Eyes Orchestra is a debütálását, szóval forranak mostanság a kondérok Jess-éknél.
Tavaly Ur Draugr néven alakult egy zenekar a nyugat-ausztráliai Perthben, a zenéjüket blackened death metalnak titulálják, ami számomra már eleve vonzó szokott lenni (valamelyest), ám mióta hallottam a januári bemutatkozó EP-jüket, egészen megkülönböztetett figyelemmel viseltetem irántuk, mert - hogy mást ne mondjak - több (jóleső) párhuzamot véltem felfedezni náluk egy bizonyos Opeth zenekarral. A féléves lemezlistámon meg is emlékeztem róluk (itt). Nagy öröm számomra, hogy úgy buzog bennük az alkotási vágy, hogy már el is készültek az első nagylemezzel, és napokon belül, jelesül december 7-én meg is jelentetik. Méghozzá With Hunger Undying címmel, és az EP-hez képest teljesen új dalokkal.
Az elég rapszodikusan létező, illetve nem létező Monolithe elnevezésű francia progresszív death-doom (az enciklopédia szerint egyenesen funeral) zenekar úgy tűnik, mégsem oszlott fel, sőt, december 11-én már vissza is térnek a színre a 2013-as Monolithe IV folytatásával. Ám most nem a szokásosan elvárható V lesz az albumcím, hanem az ennél tényleg jóval furmányosabb Epsilon Aurigae. Továbbá, szintén borítva az eddigieket nem egytételes monolitot (hehe) kapunk, hanem egyenesen 3 dallal ajándékoznak meg minket (hogy mindegyik kerek negyedórás, azért kissé gyanús!).
Elkészült a brit alternative rock Skunk Anansie legújabb lemeze, és Anarchytecture címmel jelenik meg január 15-én.
Nem telhet el év Steven Wilson nélkül, ezt biztosítandó már január 22-én meglep minket a fickó a legújabb, 4½-re keresztelt EP-jével (ugye a titulus jelzi, hogy épp hol járunk a project lemezeit tekintve). Az anyagon az idén igen nagyot taroló Hand. Cannot. Erase. album session-jéből kapjuk meg a hátramaradt számokat. Kíváncsian várom, és egyébként is minden tiszteletem a Művész Úré (meg legtöbbször tényleg szeretem is amit csinál), de kikívánkozik belőlem, hogy az első két albumnál egy kicsit elegánsabban oldotta meg az ilyet egy egyszerű bonus CD-vel. Persze igazából nem fáj ez nekem...
Jó ideje szükségét érzem már egy új Ulver albumnak, mert a 2011-es Wars of the Roses óta ugyan minden évben jelent meg egy komolyabb produkció (kivéve idén): feldolgozáslemez, szimfonikusokkal közös kísérletezés, kollaboráció a Sunn O)))-nal, és ezek mindegyike a maga módján érdekes, sőt értékes is volt, de (gondolom nem csak) nekem hiányzik egy eddig ismeretlen, önállóan megírt és elkészített dalgyűjtemény Garmék műhelyéből. Nos, a január 22-én megjelenő ATGCLVLSSCAP igaz, hogy 100%-ban az ő dolgaikat tartalmazza majd, méghozzá 80 perc fölötti időkeretben, már a kevesebb mint értelmezhetetlen cím is sejteti, hogy nem valószínű, hogy most kapom meg, amire vágyom. A Childhood's End-es turnéfelállással a koncerteken rögzített jammeléseket bolondította meg később Garm és Daniel O'Sullivan (végre szerepet kap ismét) a stúdióban, sőt, utána még a többiek is belerondíthattak. Ezek után nem meglepő, hogy nagyon komoly kísérletezgetéseket ígérnek, hol a rock területén kalandozva, hol electro-s elszállásokkal tágítva a tudatunkat (nem titkoltan megidézve a 70-es évek krautrock / ambient nagyjait, mint pl. az Amon Düül II, vagy Klaus Schulze), továbbá saját korábbi munkáikkal is bíbelődtek, így pl. helyet kap a Perdition City-ről esetleg ismerős záródal átdolgozása Nowhere (Sweet Sixteen) címmel. Számomra mindig fontos kérdés, hogy Garm vajon megrezegteti-e a hangszálait, erre jelen pillanatban nem tudom a választ.
A progresszív extrém metalt játszó Borknagar végül elkészült a Winter Thrice-ra keresztelt új anyagával. A norvég fiúknak sikerült összekaparnia a tavaly ősszel súlyos balesetet szenvedett Vintersorgot, így sikerült felénekelnie a lemezt, természetesen a szintén a csapatban játszó ICS Vortex (Arcturus) és Lazare (Solefald) társaságában. Sőt, két dalban még a zenekar korai időszakában frontemberkedő Garmot is magukhoz tudták édesgetni két dal erejéig. Érdekes, hogy Garm főbandájának, az Ulvernek az új albumával egy napon jelenik meg, azaz mint az efölötti bekezdésből is kiderül, január 22-én.
A németek progressive-technical death metalt játszó nagyragadozója, az Obscura saját előzetes meglátása szerint a csúcsművét fogja megjelentetni február 5-én, méghozzá Akróasis címen. Az egész műfaj új szintre helyezését ígérik, remélhetőleg nem csak azért, hogy felhívják magukra a figyelmet, miután elég régen, legutóbb 2011-ben jelentkeztek hanghordozóval (Omnivium). Azt persze nem lehet mondani, hogy a bandavezér Steffen Kummerer a babérjain ült volna, mert szintén elismert Thulcandra nevű csapatával, akikkel melodic black /death-et játszik (a' la Dissection), az év elején adták ki Ascension Lost címmel.
A szólókarrierjét mostanában már saját becses nevével fémjelző varázslatos hangú holland Anneke van Giersbergen és az izlandi indie-folk zenekar Árstíðir kollaborációs lemeze február 12-én jelenik meg.
Annak ellenére, hogy az epikus viking metalt játszó Ereb Altor két főtagja (Mats és Ragnar) hosszú évek óta az epikus doom-ot nem is akárhogy játszó Isole-lal párhuzamosan adja ki az albumokat, és így nagyjából minden évre jut a hallgatónak valami tőlük, meglepő, hogy máris (február 26-án) kijönnek a mostanság megjelent (április 24) Nattramn folytatásával. Hálistennek amiatt semmiképp sem kell aggódnunk, hogy összecsapták volna az anyagot, mert a Blot - Ilt - Taut-on végig legfőbb hatásuk, a Bathory (vagy ha úgy tetszik, a megboldogult Quorthon) előtt tisztelegnek (tehát feldolgozáslemezről beszélünk).
A progresszív (korábban metal, mostanában inkább) rock zenét játszó, legutóbbi lemezén egészen őrült (fantasztikus értelemben) német Dark Suns a minap fejezte be új anyagának keverését, tehát a megjelenése a jövő év első hónapjaiban várható, pontosabbat még nem tudok.
Johan Edlund Tiamat-főnök ugyan végül mégsem oszlatta fel csapatát, ám míg a ritmusszekciója vígan turnézik az Avatariummal, ő közben szépen készítgeti első szólólemezét, amin állítólag anyanyelvén hallatja majd a hangját (gy.k. svédül). Kiadója már van (egy Desert Plain nevű új, akik rajta kívül eddig csak a Sorcerer-t szerződtették), jövőre valamikor állítólag a lemez is kész lesz. Sőt, állítólag a Tiamatnak is írogat már...
A tavasz folyamán érkezik a magyar (tehát hazai híreket is hajlandó vagyok közölni, csak azért írom, mert ez az első :-)), konkrétabban nagymágocsi (amit viszont nem tudnék elhelyezni a térképen egyelőre, no majd mindjárt pótlom a hiányosságom), zúzós-tool-os, elborult zenét játszó Angertea ötödik nagylemeze (könnyű volt kiszámolni az előző címéből ;-)), a Snakes Blossom.
Jim Matheos, az amerikai progresszív metal Fates Warning zenekarvezető-dalszerző-gitárosa azt állítja, hogy már meg is írta egy következő album zenéjét, amivel reményei szerint a jövő év első felében el is készülhetnek. Mellesleg tavaly megjelent egy nulla hírverést kapott szólólemeze is a fickónak Halo Effect címmel, ezzel nem árt tisztában lenni. Azonban gyorsan le is hűtöm az esetlegesen felizzott kedélyeket, mert én - aki nagyjából minden lemezt szeretek, amin otthagyta a keze nyomát - sem hallgattam végig. Lévén egy bemikrofonozott akusztikus gitáron elővezetett noise anyagról van szó, tehát zéró zeneiséggel rendelkezik, ám emellett még csak nem is tűnt egy cseppet sem izgalmasnak (uncsinak annál inkább).
A svéd epikus doom alap(- és egyben csúcs)csapat Candlemass a 2012-es "most már feloszlunk, csak még koncertezünk egy párat" ellenére nemcsakhogy még mindig egyben van, hanem olyannyira él és virul, hogy a "biztosan legutolsó stúdiófelvétel"nek szánt Psalms for the Dead lemez megjelenése előtt kurtán-furcsán menesztett Rob Lowe helyére "beugrott" Mats Levénnel már fel is vettek egy EP-t, méghozzá csupa új dallal. Mondjuk idén már nem jelenik meg, de jövőre annál inkább! Mats-nek egyébként ez lesz a bemutatkozása Candlemass stúdióanyagon, annak ellenére, hogy már nem először "segíti ki" a csapatot, sőt, Leif Edling zenekarvezető-dalszerző-basszusgitáros Abstrakt Algebra zenekarában énekelt is egy demón, amiből később mégis Candlemass album lett (From the 13th Sun), de az már nem vele készült el, illetve szintén a főnökkel működteti a Krux projectet, és már három (igen jó) nagylemeznél járnak (persze így a folytatás - számomra legalábbis - kérdéses). Ha már Edling szóba került, ugye nemrég adták ki a mostanság - érdemelten - egyre nagyobb hírnévre szert tevő Avatarium második, The Girl with the Raven Mask albumát, és még komolyabban betegeskedni is maradt ideje (hogy konkrétan mi baja, azt nem sikerült kiderítenem), igaz, hogy cserébe az Avatariummal nem tudta vállalni a turnékat, így "csupán" a zenei agy szerep maradt neki.
