Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head

Music Over My Head

Katatonia: The Fall of Hearts ajánló

2016. 05. 20., Peaceville Records

2020. január 03. - herma

katatonia_the_fall_of_hearts.jpg

Sokat szenvedtem ezzel a lemezzel, na nem igazából. Merthogy a Viva Emptiness óta első hallásra ez tűnt a legígéretesebbnek. Hosszabb távon a Great Cold Distance-t sikerült egész megszeretnem, és az utána következő kettővel is megbékéltem. Az kifejezetten szimpatikus volt, hogy a GCD szimplasága után próbáltak egyre összetettebbek lenni, de nem sikerült elnyomnom magamban az érzést, hogy ez elsősorban az ihlet-, sőt, ötlethiány leplezésére szolgál. Elérkeztünk 2016-hoz, és az aktuális lemezen már olyan komplex számok is előfordulnak, amilyet sosem vártam volna a Katatoniától. Kérdés, hogy át tud-e csapni a mennyiség minőségbe. Nos, valamelyest igen, mert az összetettebb dalok eléggé tetszenek, és egyébként az egyszerűbbekkel is külön-külön egész jól elvagyok. Ha nincs is meg a régi, húsbahasító hangulat, mindent jótékonyan beborít a szépséges szomorúság, és hangszerelésileg is elég komoly szintre jutottak mára, nem beszélve az intenzív zúzásokról, amik az előző tíz évben a világért sem fordultak volna elő. Szóval pozitív az összkép, csak nem annyira, mint szerettem volna, mert további hallgatások után azon vettem észre magam, hogy a hosszabb kompozíciók bizony eléggé hasonlóak, mondhatni karakter nélkül valók, és a rövidebbek sem ették be magukat eléggé a fülembe. Így hát sajnos nem lesz a The Fall of Hearts sem az örök kedvenceim között, mint a már említett Viva Emptiness, vagy a Last Fair Deal Gone Down ebből az évezredből. De ettől még jó anyag, ha ebbe az irányba mennének tovább, én vevő lennék rá. Csak épp nem tudom elképzelni a svéd srácoktól, hogy még erre is rádobjanak egy lapáttal bonyolultság terén. Majd meglátjuk, azt mindenesetre elérték, hogy nem írtam le őket magamban, pedig előzetesen már erre készültem.

Szokás szerint érdemes rákeresni náluk a bónusz dalokra, mert most is legalább olyan jók, mint a lemezen lévő nóták, ráadásul négy is akad. A legjobb nálam egyértelműen a japán kiadáson lévő Judas Priest feldolgozás, arról bűn volna lemaradni, így lejjebb ki is raktam, meg természetesen itt a teljes (törzs)lemez is, de remélem ez már nem újság.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://breakthesilence.blog.hu/api/trackback/id/tr748737468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása