Borult, Alice in Chainses vokálkórusokkal felturbózott stoner-sludge, méghozzá meglepően rövid, mégsem igazán slágeres, magával ragadó dalokkal. Az ilyen nálam mindig nyerő, most is az. Nem írok többet csak azért, hogy sok legyen, de aki szereti az ilyesmit, csak magát okolhatja, ha nem hallgatja…

Remek, hogy itt egy újabb blackened sludge remek! És tényleg, rettenetesen lehet szeretni az ilyen tüskebozontosan macskapacsmagoló zenéket. Dinamika, brutalitás, törés-zúzás. A hardcore-os beindulások is jellemzőek, igaz, rém intelligens környezetben, kortárs, poszt-riffeléssel felturbózva. Szakmai…

Kirk Windstein-jellegű fába szorult féreg ordítás, nyers sludge-os alapok. Ha csak ennyi volna, hiába hibátlan, már nem is említeném őket. Azonban a nagyon szép, választékosan hangszerelt, igazán zenei, post-rockos részek markáns jelenléte mellett nem tudok elmenni. Arról nem beszélve, hogy az…

Egyszer, egy napfényes délutánon Fanyűvő és Kőmorzsoló összefutottak a sarki kiskocsmában, és elég hamar, úgy a tizedik sör környékén úgy döntöttek, hogy sludge zenekart alapítanak. Ez akár nagyon rosszul is elsülhetett volna, de mint kiderült, Fanyűvő a gitár nevű hangszert is jó sokáig nyüstölte,…

Egy intergalaktikus bányaomlás tökéletes aláfestő zenéje. Az alap természetesen szuperszónikus sludge, persze annak is a blackened vállfaja. Coffinworm után sírók reménye, Lord Mantist temetők vígasza, Primitive Man rajongók nem várt öröme.

Ronda borítóhoz szép zene jár. Csak viccelek, teljesen őrült, eszelős, experimentális mathcore-sludge-progrock hallható a Kadathon. Méghozzá elég kellemetlenül játékos, disszonáns fúziós kalandozásokkal, és a jó ízlés határát súroló bélokádásokkal fűszerezve. Finom!

Nem kell sokáig Hegyeznem a fülem, hogy halljam, milyen jó kis zene ez. Instrumentális post-rock, méghozzá sokszor sludge-ig besúlyosodva, mégis játékosan. Változatos, hangulatos, fantáziadús, lehet vele utazni, a hangzás is kiváló, pedig magyar (de gonosz vagyok, és nincs is igazam, viszont…

Erre az újdonsült, bár nem előzmények nélküli izlandi csapatra, mely a szintén reményteljes Svartidauðival is mutat némi átfedést, a legegyszerűbb azt mondani, hogy kortárs extrém metalt játszik. Viszont nem túl sokat mondó, így kénytelen vagyok árnyalni a képet. Hangzásában a manapság egész komoly…

Általában panaszkodom, most is majdnem, de inkább ezúttal jókedvvel adom elő. Szóval éljen-éljen, itt egy (ezredik) stoner-sludge album, viszont kiemelten igaz rá, hogy ha valaki csak ezt hallgatja meg, biztos, hogy imádni fogja. Én sem tudom nem ajánlani, főleg, hogy milyen jó az énekes hangja, és…

Kiváló sludge-os, poszt-metálos ultraextrém őrület. Általában nem bírom hosszú távon a torokmetszett üvöltést, de ide szinte kívánja az ember. Olyanok is eszembe jutnak mint a Lord Mantis, a Primitive Man, vagy a megboldogult Coffinworm és Indian. Csupa csudacsapat. Csak az jöjjön Eleanóra, aki…

Ez azért meglepett, mert elsőre csak a pszichedeliája tűnt fel a borítónak, mígnem szemet szúrtak a felénk ágaskodó groteszk formák. Azóta nem látok, viszont gazdagabb lettem egy élménnyel. Amiben van black metal is, meg sludge, de csak olyan jammelősen, néha ötven évet visszarepülve az időben,…

Elég nagy sumákság, hogy az Isis exfrontembere már a második lemezét adta ki új csapatával, én meg addig nem is tudtam róla. Mindegy. Gyorsan a közepébe vágva, ez itt hallhatóan nem az Isis, bár Aaron Turner bömbölése, és vibráló színezései a gitáron ezer közül is felismerhetők. De a Sumac bizony…

Nehéz eldönteni, hogy öröm-e vagy sem a minden bokorból előugró monumentális sludge bandák száma, de tagadhatatlan, hogy pl. ez is fantasztikus, ill. az volna, ha nem volna sok hasonló. Önmagában mindenesetre fület gyönyörködtető, lelket kisimító hallgatnivaló, úgyhogy jobb híján vigadjunk sírva!

Sokadik lemezét jelenteti meg most a svéd Switchblade, szokás szerint cím nélkül. Így az egyszerűség kedvéért a kiadás dátumával szokás hivatkozni az egyes művekre (mondjuk én csak most találkozom velük először). Drone-sludge-nak írták a műfaji meghatározást, az előbbit én speciel nem hallom…

Legújabb stoner-sludge-doom üdvöskénk minden sivatagok őshazájából, az örökké napfényes Norvégiából érkezik hozzánk! Így (értve az iróniát) nem lepődünk meg, hogy sajátosan közelítik meg a témát. Jelesül az undorító, félelmetes, brutális, horrorisztikus jelzők igen találónak tűnnek!

A Lord Mantis mára igen nagy név lett a blackened sludge (a jelenlegi metal színtéren az egyik legszélsőségesebb irányzat) undergroundban. Legutóbbi, '14-es Death Mask lemezén még teljes pompájában tündökölt. Csakhogy hopp, az újra aktív Cobalt (nemrég jelent meg a monumentális visszatérő lemez,…

A Mennyekben azért siránkoznak, mert ahogy felharsan a Dö debütalbuma, a biztonságosnak vélt üvegfalak szilánkokra törnek, és kényelmes trónusaikból mindenfelé szétpotyognak a szentek, a Pokolban pedig azon busonganak, hogy mivel a Tuho minden szépet és jót megad az embereknek, amit az ördög kínálni…

Elég jó southern metal, méghozzá a súlyosabb fajtából. Azaz bőven vannak benne groove-ok, olykor még a sludge-ot is meg lehet említeni velük kapcsolatban. A lényeg, hogy izmos, húzós, cafatszaggató dalokat írnak a srácok, és a  dal szón ott a hangsúly, mert alaposan betartják a pop/rock zenei…

Néha a magyarok is megmutatják, hogy hogyan kell minőségi, progosnak is nevezhető, ocsmányzenét játszani. Sludge-os ez, meg core-os, ha akarom post- vagy netalán death metalos, meg azért igen sötét tónusok is elő-elő tünedeznek. Szóval jó kis amalgámzene ez, amint az sokfelé szokásos, és nemigen…

Sludge-os-post-metalos trió ez ausából. Ennek megfelelően nem félnek dobhártyáig horzsolni a fülünket a kőkemény gitártémáikkal (ha nem is olyan komplexek, még a Gojira világa is beugrik néha), a folyamatosan tamolós-pergős törzsiesített (némileg Neurosis jellegű) matekos ritmusok pedig garantáltan…