Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head


Purson: Desire’s Magic Theatre ajánló

2016. 04. 29., Machine Elf Records

2019. augusztus 19. - herma

A női énekes retró bandák közül ez elvileg az okkult alágba tartozna, de egy cseppet sem misztikus, annál inkább játékos, mint az már a borítón is látszik. Azaz kilógnak egy kicsit a megszokott kategóriákból, méghozzá nagyon ügyesen teszik, mert ezzel a fúvósokkal tarkított, sokszor egész a 60-as…

Tovább

Lisa Alma: Thigh ajánló

2016. 04. 29., self-released

Először el akartam hessegetni magamtól ezt a soulos pop albumot, mert annyira 80-as évek retró, én meg annyira nem kedvelem azt a dobozba zárt, illetve keményebben megfogalmazva, kocka-megközelítést a puffogó dobjaival meg minden egyebével. De mielőtt gyorsan az emlékét is kisöpörtem volna magamból…

Tovább

My Bubba: Big Bad Good ajánló

2016. 04. 15., Cash Only LLC

Izlandi indie-folk a lányok zenéje. És a várakozással ellentétben nem, egyáltalán nem björkös. Hanem inkább jazzes-retrós (úgy jó 50 évet kell visszaugranunk a popzenében), másrészt meg minimalista kortárs elektronikus, vagy épp egyszálgitáros alapokra épülő - mint a borító is sugallja, meg a…

Tovább

Messenger: Threnodies ajánló

2016. 04. 22., Inside Out Music

Nagyon mai, és kiváló (a zseniálist még nem merem írni) progresszív rockzenekarral van dolgunk, ha épp a Messengerrel foglalkozunk. Bizony ők már készség szinten a magukévá tették a Porcupine Tree munkásságát, illetve beolvasztották az amúgy is izgalmas, színes, változatos formákba zenét öntő…

Tovább

Mt. Mountain: Cosmos Terros ajánló

2016. 04. 22., self released

Nem mondom, hogy nincs némi Viktória-sivatag hangulata az ausztrál srácok pszichedelikus rockjának, de azért javarészt mágikus The Doors-érzetet keltenek az emberben. Erre ráerősít az orgona jelenléte is, de elsősorban az énekes lángoló-misztikus baritonjának köszönhető a feeling. A zenészek…

Tovább

New Keepers of the Water Towers: Infernal Machine ajánló

2016. 03. 04., Listenable Records

Nahát, egy olyan lemez, amivel kapcsolatban igen magas elvárásaim voltak, és lényegében egy az egyben meg is felel a kívánalmaimnak! Persze szó sincs közönségkiszolgálásról, hiszen a múltkori, 2013-as, több mint igen jól sikerült The Cosmic Child után pont azt szerettem volna, hogy maradjanak meg…

Tovább

Dyrty Byrds: Failure Is Feedback ajánló

2016. 03. 08., self released

Üssük csak egy kicsit a vasat, amíg meleg! Merthogy nagyjából szó szerint leírhatnám, amit az előző posztban (Too Slim and the Taildraggers). Szóval ez is southern stbstb. A különbség, hogy ők denveriek, és bár szintén van benne karc, kicsit retrósabban szól, amolyan 70-es évek hangulatban.

Tovább

Sabbath Assembly: Sabbath Assembly ajánló

2015. 09. 11., Svart Records

Minden rendben van? És nem unalmas ez így? Nem akarsz egy kicsit mondjuk félni? Érezni, ahogy pókok szaladgálnak a hátadon, csúszómászók furakodnak be a ruhád ujjába, denevérek lepik el a plafont, a csapkodásukkal felsértve a fejbőröd, döglődő patkányok vinnyognak a lábadnál a bokáig érő, fertőzött…

Tovább

Unloved: Guilty of Love ajánló

2016. 03. 04., Unloved Records

Egy újabb feeling-díjas műremek! Ha jól olvastam, a 60-as évek csajcsapat- és noirfilmzenéjének dekonstrukcióját tűzte ki maga elé a csoportosulás, és hát felettébb nagy sikerrel teljesítették sajátos küldetésüket!

Tovább

Avatarium: The Girl with the Raven Mask ajánló

2015. 10. 23., Nuclear Blast Records

Gondolom több tényezőnek köszönhető (Jennie-Ann énekesnő varázslatos hangja, és khm, igen esztétikus megjelenése, a fekete image, a csontokat bizsergető monumentális témák, az elég doomos-metalos megközelítés, a közel hibátlan dalok, a kiváló szólógitáros (Marcus Jidell), az egyre merészebb…

Tovább

Year of the Goat: The Key and the Gate kritika (elemzés)

Év végi retrorock EP-k 2: A férfi (2014, Napalm)

A retrorock(/metal) vonal általam leginkább kedvelt bemutatkozó lemezét készítette el két éve a YOTG. A fő ütőkártyájuk Thomas Eriksson (itt Sabbathi) hol bársonyos baritonként búgó, hol magasabb tartományokban negédes-áhitatos dallamokat produkáló hangja. A zenészek elég nívósan játsszák a 70-es…

Tovább

Avatarium: All I Want kritika (elemzés)

Év végi retrorock EP-k 1: A nő (2014, Nuclear Blast)

Az Avatariumhoz fűzhető a tavalyi év legjobb, és legváratlanabb bemutatkozó lemeze. Persze az első album többnyire váratlan egy zenekartól, de itt mégis jogos a szó hangsúlyozása. Leif Edling Candlemass-főnök ugyanis épphogy jegelte híres-neves, több mint 3 évtizedes doom csapatát, és…

Tovább