A három évvel ezelőtti Colored Sands-et a death metal egyik csúcsművének tartom, hátborzongatóan zseniális alkotás, bár aki nincs hozzáedzve a műfajhoz, illetve nem szereti a bonyolult dolgokat, aligha tudja élvezni. Azóta rá kellett jönnöm, hogy az ezredforduló körül kiadott két anyag is megérte a…

Eklektikus progzene, a jazztől a funkon át a metálig mindenfélével. Persze, hogy leesik az állunk, úgy zenélnek, és vannak nagyon jó részek, de sajnos meglepően laposak is. Ígéretnek mindenesetre elég komolyak, és ugyan ha lehet, igyekszem kerülni a szexizmust, ám ha egyszer ők is erre játszanak rá…

Aki emlékszik még a megboldogult Alchemistre, arra a jobb híján prog-deathnek nevezett ausztrál zenekarra, akiktől feeling tekintetébe a mai sludge csapatok legalább 80%-a bevallva-bevallatlanul merít, az most örülhet. Aki pedig nem, az is, csak hallgassa meg kötelező jelleggel még minimum az…

Van sok beteg zene, de ez még azok közül is kitűnik! Aki egy kicsit jobban konyít a progresszív rockhoz, az a névre pillantva egy Rock Progressivo Italiano, azaz RPI-csapatra kell, hogy asszociáljon, és ezáltal téved egy jókorát. Ugyanis valójában ők egy Rock In Opposition, azaz RIO-banda, akik…

Ott kezdem, hogy ez King Crimson rajongóknak kötelező. Kell-e még mást írnom? Elborult, őrült, beteg, zseniális, néhány másodperc is bizsergető bőrgazmust okoz. Szerencsére megvan fél óra is. Kár hogy csak annyi.

Az hagyján, hogy magyar, de hogy angol nyelvű kritikát sem találni, az igazán szégyen. Hihetetlen, hogy Németországon kívül senki sem hall erről a zseniális nőszemély által vezetett zenekarról. Ahogy elindul a nyitó, fantasztikus arányérzékkel szerkesztett, szomorkás indie dal, még nem érti az…

Több mint kellemes, rövidke instru prog-space-post-stoner rock a nagyobbacska Brazíliából. Ha tehetném, egy új nagylemezt is meghallgatnék, egyelőre viszont nincs. Ám ha valaki nagyon akarja (én nem), az talál hat évvel ezelőttről anyagot.

Végre valakik, akik nem szégyellik feláldozni a magas szintű zenei tudást az őrület és a hülyeség oltárán! Persze ettől sem lesz soha sok rajongójuk, csak még a progrock kedvelők nagyja is fejvesztve kerülni fogja őket. Az a néhány barom (például én), akinek véletlenül (vagy balszerencséjére) rááll…

Érdemes megnézni ezt a 2006 végi, nem sokkal Anneke távozása előtt, hazai pályán adott koncertet, egész egyszerűen, mert jó, nagyon jó!

  Azt írja a csapat, hogy - egyebek mellett - Extol, Tesseract és Cult of Luna rajongóknak ajánlják magukat. Hát, ez nekem felhívás keringőre, és hogyha mégsem perdülnék táncra, az inkább a gyakori tempóváltásoknak és az összetett ritmusoknak köszönhető, mintsem hogy ne volna ínyemre (azaz fülemre)…

Yossi Sassi gitáros '14 elején hagyta ott az Orphaned Landet, ahol 16 éves kora óta, 23 éven át alapember volt. Akkor májusban még pusztán a saját neve alatt jelentetett meg egy (egyébként igen jó) albumot (Desert Butterflies), most viszont már odarakta a Band szócskát is, jelezve, hogy kezd…

Őrületes elánnal támadó lengyel death metal pusztító! Persze abból az irányból rég nem lepődünk meg az ilyesmin, de efféle koszos (azért arányos, erőteljes) hangzású, underground gyökérzetből kiterebélyesedő kíméletlen rifferdőhöz még nem volt szerencsém arról a vidékről!

Kedves gyerekek! Tegye fel a kezét, aki szeret az okádékában fetrengeni! De ne úgy, mind a kettőt jó magasra, különben kihasítom a beleteket! Szóval igen, mai mércével is gusztustalan black metal, vokálisan meg pluszban extrán undorító. Viszont ez csak az extrém részekre igaz, és a muzsika közel…

Nem mondom, hogy a pulzáló basszus nem teszi meg a magáét, de főleg fúvósokra, illetve elég kreatív billentyűhasználatra épülő, jazzes-funkos, hol szép, hol csak feelinges-lazulós muzsika ez. Aztán van amikor már-már kortárs klasszikusnak érzem, máskor meg a 70-es évek experimentális…

Hogy mik vannak... A brazil őserdő szélén járunk, aztán nézzük a tengerpartot, ahogy megérkeznek azok a furcsa valamik. Mindehhez természetesen latinos dzsungelprogrock dukál, nem kevés pszichedeliával nyakon öntve, és persze portugálul elővezetve. De ha ez még nem volna elég különleges, a…

Elég eklektikus progresszív zenét játszik a Zygoma nevű belga csapat. A mihez tartás végett jelentős részben extrém metal, amit hallhatunk, így nem való akárkinek. Pláne, hogy elég tetemes a djentmennyiség (pfujj! ;)), de emellett black metalos száguldások és death metalos reszelések is borzolják az…

Az izlandi zenéknek - mérsékelt tapasztalatom alapján - a dream poptól a black metalig van egy tagadhatatlanul jellegzetes világa. Ráadásul valahogy ez az íz általában vonzza is az embereket, már azokat, akik szeretnek tágas (hófödte) tereket vízionálva álmodozni. Nos, a Future Figment az imént…

Hangulatilag ugyan nem feltétlenül az én zeném, ezért csak úgy belemerülni nem nekem való (persze másnál a világért se zárnám ki), viszont ha figyelek, a zenészek sokszor finoman ugyan, de folyamatosan csavargatják-tekergetik az eleve progos, harmónia és érzelemdús témáikat, bizony az ilyet se…

Ez itt egy malmöi (tehát svéd) alternatív rockzenekar új lemeze, akik ugyan egyáltalán nem játszanak djentet, de az énekesről olykor beugranak a stílus legjobbjai (pl. a Tesseract bármelyik valamikori dalnoka). Aztán amikor nagyon beszigorítanak, akkor a sludge határait is pedzegetik (megfelelő…

A "szép" borító experimentális jazzenéhez társul, méghozzá négy fickó nyomul: a basszus és a dob felett gitár, illetve szaxofon töltik be a - már amennyire - szólisztikus szerepet, de mindenki egyenlő mértékben fontos eleme a felépítménynek. Ami sokszor amolyan gépies rockzenére emlékeztet, méghozzá…