Mágikusan fülledt, bágyasztó, tikkasztó, némi dekadenciát is sugárzó pszichedelikus indie zenét játszik debütalbumán az On Dead Waves. Énekel itt a borítón látható hölgy és úr is, méghozzá nagyon jó érzékkel egészítik ki egymást, olykor finom ellenpontot képezve, máskor egymásra rezonálva.

Elég butusnak tűnő zenei alapokkal találkozni, amit az elég kellemesen búgatott (és nem is ügyetlenül kezelt) basszusgitárjáték ment meg elsősorban, azon túl pedig csak sikerül összehozni egy olyan pinken fülledt, vibráló atmoszférát, ami ha nem is pont olyan, de emlékeztet a giccsokádék borítóra.…

Először el akartam hessegetni magamtól ezt a soulos pop albumot, mert annyira 80-as évek retró, én meg annyira nem kedvelem azt a dobozba zárt, illetve keményebben megfogalmazva, kocka-megközelítést a puffogó dobjaival meg minden egyebével. De mielőtt gyorsan az emlékét is kisöpörtem volna magamból…

Tuareg blues a sivatagból, vagy ha úgy tetszik, világzene! Mindenesetre érdekes ötvözet, ahogy a törzsi tamokat imitáló, de inkább denszes tuccdobra rájön a halványan rockos zene, amiben valami harmonika-félét is hallani olykor, amint folyamatosan kontrázik. Amúgy jó kis zenéket nyomnak, igazán…

Jönnek a moszkvai tarkafejű fiatalok, aztán rendet vágnak az alternatív rockzenében! Csilis--fánkos szleppelős reppelés, grúviriffes rokkolás, pávörpoppos emózás (enélkül mondjuk ellennék), meg ami épp eszükbe jut! Az elején például egy olyan imádnivalóan vibráló spaces témával indítanak, hogy…

Jó kis melankolikus zenét játszó amerikai indie-folk zenekar ez, az énekesnő egyszerre szívbemarkoló és éteri hangja alá pasztelszínekkel fest finom kamararockosakat a cimborája. Feldobódni nem igen lehet tőle, olyasmi, mint amikor borult időben, 15 fokban kimegyünk a strandra, hogy hátha mégiscsak…

Izlandi indie-folk a lányok zenéje. És a várakozással ellentétben nem, egyáltalán nem björkös. Hanem inkább jazzes-retrós (úgy jó 50 évet kell visszaugranunk a popzenében), másrészt meg minimalista kortárs elektronikus, vagy épp egyszálgitáros alapokra épülő - mint a borító is sugallja, meg a…

Igazán jóleső vocal jazz album egy gyönyörű hangú énekesnővel, popos szerkesztésű, de cseppet sem negédes-bugyuta dalokkal, egyáltalán nem szájbarágós refrénekkel. A hangszerelés ízlésesen modern, és persze megfelelően igényes, zenei. A középpontban természetesen a szerelem, párkapcsolatok, nőiség,…

Többnyire minimál-ambient alapokra énekli Susanna a szomorkás kis dalait. Ha elárulom, hogy norvég, és ettől valaki asszociál valamire, akkor alighanem helyben van. Szóval "tipikus" északi énekesnő, akinek elég jó, szép, és természetszerűleg kicsit björkös a hangja, a dallamai csakúgy. És végül is…

Érdekes ez a finn csajszi, mert könnyednek tűnő, mégsem azonnal ható (túlontúl fülbemászó), de csakcsak igényes electro-indie popot nyomat. Azaz az émelygés egy pillanatra sem kerít hatalmába, jó, hát nem is akar vidám lenni, de nem érzem szomorúnak sem. Meg nézzük meg a klipet (lejjebb), ugye, hogy…

Ugye ez egy magyar. Ha stílust kéne meghatároznom, space popot mondanék, arra gondolva, hogy hát valahol space rockot játszanak ők, csak javarészt szintetikus hangszerekkel. Persze a húrosok jelenléte is igen erőteljes, szóval ilyen szimbiotikus jellegű a cucc. De ha valakinek ez így többet mond: a…

Talán a vocal jazz a legtalálóbb stílusmeghatározás Lady Linnél. Bár kötve hiszem, hogy bárki is ismerné, aki idetéved, megjegyzem, hogy máskor mintha modernebb szokott volna lenni (igaz, számomra is új az ismeretség). Kétségtelen, hogy egy jó nagy adag soul van a hangjában, de blues-t is érzek…

Mint láthatjuk, ül a tűz körül egyedül a lány az erdő mélyén! Egyébként meg kellemes kis singer-songwriter cucc ez, picikét szomorkás, talán olykor keltás is, de erre nem esküszöm meg, és persze, hogy a képen látható (már amennyire) hölgy énekel elég kislányosan. Zeneileg eléggé fel van dúsítva az…

Na. Jelenleg kábé itt vannak a határaim, legalábbis egy bizonyos irányba. Ez a muzsika ugyanis tartalmaz olyan elemeket (sőtmitöbb, minden dalban bombáznak vele), amik a kortárs mainstream popzene olyan produktumaira asszociáltatnak, amit úgy kerülök, mint az erdőkerülő az erdőt. Viszont az éneklő…

Szomorkodva ringató, délutáni eső utáni merengésbe csábító muzsika ez. Nem akarja megfejteni a világot, de ha inni kezdünk közbe, akkor míg kívül ránk sötétedik, odabent sok minden megvilágosodhat. De vigyázat, nehogy aztán hónapokra begubózzunk! Kellemes hangú singer-songwriter énekesnő, akibe…

Attyauristen! Elvileg egy nőiénekes vezette psychedelic rock ez, és úgy szólal meg az a gitár az elején, hogy mondom, de kár lenne, meg nagyon nehéz is az éneknek elrontania, erre beérkezik, és leáll a keringésem! Mint kiderült, Meg Baird a dobos-énekes, akinek tavaly volt szerencsém egy igen jól…

Én nem mondom, hogy rosszul helyezték el a mikrofonokat a stúdióban, no meg a visszhangokat, vagy a kórusokat, de ennek a fickónak akkor is lenyűgözően csodálatos hangja van! Ugyan dalcentrikus a muzsika, azért a hangszeresek is kiváló teljesítményt nyújtanak.

Attól, hogy Eddi Front a neve, még lányhangon énekel, méghozzá bájosan, és varázslatosan is egyben, lehet, hogy épp Marina az?! Aki zongorára, vagy annak valami elektronikus úton elváltoztatott hangú verziójára dalol (bár néha előkerül egy gitár is), így kellenek a nagyon jó dalok, hogy ne…

Ennél szebb elalvás előtti élményt el sem tudok képzelni (jó, legyen csak zenei értelemben), viszont hogy lehetséges-e rajta nem elaludni, annak sem én vagyok a megmondhatója. Simogatóan gyönyörűséges indie-pop alapú soul muzsika ez, többszólamú, hangszerként funkcionáló vokálokkal, Matt dallamait…

Van itt ez a két, egymást igencsak kedvelő, és a névválasztásuk alapján szépnek is tartó csajszi. A világért sem akarnám én ezt vitatni, az viszont tagadhatatlan, hogy az egyikük (amelyikük énekel) hangja nagyon erősen emlékeztet a No Doubt (egykori?) csalogányáéra (most csak nem jut az eszembe a…