Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head


Geph: Geph ajánló

2016. 03. 29., self released

2020. március 21. - herma

Jó kis instrumentális fúziós rock zene, nem kevés gitárral, sok-sok szintivel, és még több játékossággal. Annyira valahogy mégse vidám, viszont aki szereti az ilyesmit, attól megér egy-két kattintást.

Tovább

Hegy: 80 Miles Out & 6 Feet Under ajánló

2016. 06. 01., GarageLive Records

Nem kell sokáig Hegyeznem a fülem, hogy halljam, milyen jó kis zene ez. Instrumentális post-rock, méghozzá sokszor sludge-ig besúlyosodva, mégis játékosan. Változatos, hangulatos, fantáziadús, lehet vele utazni, a hangzás is kiváló, pedig magyar (de gonosz vagyok, és nincs is igazam, viszont…

Tovább

After Osmosis: What Do You See When You Dream? ajánló

2016. 05. 31., self-released

Ringatósan lágy kellemes post-rock, ha valaki épp ilyenre vágyik. Nem terhelnek bennünket énekkel sem, nem is kell, elég jól zenélnek ahhoz, hogy így is elégedettek lehessünk. Ügyesen komponálnak, bár azért nem egy odafigyelős zene, elalváshoz viszont kiváló.

Tovább

Ash Koosha: I AKA I ajánló

2016. 04. 01., Ninja Tune

Játékosan kísérletezős electro-cucc, egész ötletes, két-három perces kis szösszenetkék csokra. Egy biztos, ha fülhallgatóval nyomjuk, egy darabig nem lesz szükségünk pálcikás tisztításra...

Tovább

John Zorn: The Painted Bird ajánló

2016. 03. 18., Tzadik

John Zorn idén is nagyon termékeny volt, több mint tíz lemez fűződik a nevéhez. Néhányat meghallgattam, egyről már írtam is. A The Painted Bird, mint mostanában majdnem mind, "csak" szerzői lemez, azaz Zorn a komponista, a producer, de nem játszik az albumon. Itt van viszont Matt Hollenberg a Cetus…

Tovább

pozvakowski.: iterum ajánló

2016. 05. 05., self-released

Mindig tudtam, hogy elég jó a pozvakowski., ráadásul az év során már egyszer rácsodálkoztam, hogy - szerény ismereteim alapján - mennyire megújultak. És aztán szépen el is feledkeztem erről a jó kis betonba dagasztó poszt-metal zenéről. Most meg év végére előkerült, és milyen jól tette, simán benne…

Tovább

Jane Ira Bloom: Early Americans ajánló

2016. 05. 13., Outline

A borítóra nézve is látható, hogy Jane Ira Bloom szaxofonozik, meg az is sejthető, hogy jazz a műfaj. Amikor játszik, igazán kellemesen kalimpál a dobos, a medvemélységben brummogó bőgőst is jólesik hallgatni. Bloom asszony pedig hol az amerikai népzenéből merítve játszik szépeket, hol a korai jazz…

Tovább

Tony Malaby & Paloma Recio: Incantation Suite ajánló

2015. 03. 16. Systems Two

Nem megyek bele, nem csak azért, mert nem értek hozzá, hanem hogy ne írjak sokat, az a fő. Szóval lebilincselő noir hangulatú jazz, elborult, olykor tán avantgarde rocknak is nevezhető részekkel, máskor szinte kellemes(en nyomasztó) formában. Malaby szaxofonos, a Paloma Recio pedig ha minden igaz, a…

Tovább

Avec Silenzi: Avec III EP ajánló

2016. 05. 21., Sinewave

Több mint kellemes, rövidke instru prog-space-post-stoner rock a nagyobbacska Brazíliából. Ha tehetném, egy új nagylemezt is meghallgatnék, egyelőre viszont nincs. Ám ha valaki nagyon akarja (én nem), az talál hat évvel ezelőttről anyagot.

Tovább

Horse Lords: Interventions ajánló

2016. 04. 29., Northern Spy Records

A "szép" borító experimentális jazzenéhez társul, méghozzá négy fickó nyomul: a basszus és a dob felett gitár, illetve szaxofon töltik be a - már amennyire - szólisztikus szerepet, de mindenki egyenlő mértékben fontos eleme a felépítménynek. Ami sokszor amolyan gépies rockzenére emlékeztet, méghozzá…

Tovább

Snarky Puppy: Culcha Vulcha ajánló

2016. 04. 29., Decca Records

Iszonyat jó fúziós jazz - progrock zenekar a Snarky Puppy, és már 10 éve adják ki megbízható rendszerességgel (vagy még annál is sűrűbben) a lemezeiket. Idén is például a második már ez, és az előzőről is akartam írni, remélem a közeljövőben sikerül is sort kerítenem rá. Annyit talán érdemes tudni…

Tovább

Oz Noy: Who Gives a Funk ajánló

2016. 04. 01., Abstract Logix

Irtó feelinges blues-os, jazzes instru funk rock muzsika. Ha elkezded hallgatni, egyből jön a Rózsaszín Párduc hangulat! A csontokig ható zeneiség, és a kiváló szólóteljesítmények mellett. Majd minden dalba sikerült egy neves zenészt jammelésre csábítani, így jön a képbe John Medeskitől kezdve Joe…

Tovább

Scriptures: Incantations ajánló

2016. 04. 15., self released

Újabb stoneres gyöngyszemet fújt hozzám a szél! Juhéj! De most tényleg, jöjjön ide valaki, és mondja azt, hogy ez nem állati jó!        Na ugye! (volt időhely) Amúgy instrumentális muzsikát játszik a Scriptures, és a stoner csak egy az elemek közül, tán nem is a legdominánsabb, van itt hatalmas…

Tovább

Syberia: Resiliency ajánló

2016. 04. 22., Debemur Morti Productions

Hangulatos kis instru post-rock/metal Spanyolországból. Syberiáék ugyan nem tettek hozzá semmi különlegeset a műfajban már ismeretes fordulatokhoz, de egy igényesen felépített, eseménydús tételekből álló lemezt adtak ki a kezeik közül.

Tovább

French TV: Ambassadors of Good Health and Clean Living ajánló

2016. 04. 05., self released

Igazán élvezetes instru progrock Kentuckyból! Ugyan nem valami intenzív a zenéjük (sőt, határozottan nem hard rock), elég bonyolult ritmusokkal dolgoznak, és gyorsan váltakoznak a témák a meglehetősen terjengős dalokban. Nem mondom, hogy a technikás dolgokért rajongók nem találhatják meg a…

Tovább

Thomas Enhco & Vassilena Serafimova: Funambules ajánló

2016. 04. 01., Decca Records

Az úr zongorázik, a hölgy pedig marimbán játszik, méghozzá alapvetően klasszikus zenei darabokat, de a záródal például az igen közismert Bittersweet Symphony a The Verve-től. Persze instrumentálisan, jócskán feldúsítva zeneiséggel (bocsánat, én az eredetiben nem sokat találtam, így mindenesetre…

Tovább

Tee: Tales of Eternal Entities ajánló

2016. 03. 11., Musea

Végre egy igazán jó progrock Japánból (valahogy nemigen szoktak megfogni az onnan érkezők)! Az alap rockhangszerek mellett nagyon sok zongora- és fuvolajáték hallható az instrumentális lemezen. Stílusilag nem nagyon térnek el egymástól az egyes dalok, viszont elég magas színvonalon muzsikálnak…

Tovább

Nicklas Sørensen: Solo ajánló

2016. 02. 19., El Paraiso Records

Ez ám az igen. Nem? De! Pszichedelikus krautrockot játszik Nicklas barátunk, ami vajon mit jelent. Az biztos, hogy instrumentális, nem egyszer gépies, vagy mondjuk úgy, táncolható a ritmusa a számoknak, és a zenészek is hajlandóak fölé valami repetitívet játszani. De van belassult, tamolósdobú,…

Tovább

Polar Polar Polar Polar: 32 août ajánló

2016. 04. 04., self released

Elég zajosan játssza a progrockot ez a francia csapat, szóval nem árt hozzá a metalos fül, illetve ha valaki mondjuk a Porcupine Tree legkeményebb dolgait megemésztette, annak nem lesz gondja. Nem véletlenül említem Steven Wilson régóta tetszhalott csapatát, mert a zene hangulata sokszor emlékeztet…

Tovább