Idős, leginkább Marianne Faithfulléra emlékeztető énekhang áll a középpontban, csak Little Annie kevésbé extrovertáltan, sokszor inkább nyöszörgősen adja elő magát. Viszont ezt nem leszólásnak szánom, jól áll a visszafogottság is egy ilyen végstádiumig szétdohányzott hangnak, az ambientes, popos…

2012, 2014, 2016, The Seer, To Be Kind, The Glowing Man. Reneszánszát éli az egyre csak öregedő Michael Gira vezette experimentális csapat. Itt van zsinórban a harmadik két óra körüli szeánsz, és még mindig megteszi a hatását. A déemben is azt szoktam mondani, amikor panaszkodnak a fogkrémespultnál,…

Elképesztően termékeny ez a Jute Gyte nevezetű egyszemélyes experimentális black metal banda. A 2006-os debüt óta minden évben van album, sőt inkább kettő, arról nem beszélve, amikor öt. Ehhez képest én ezzel az írd és mondd, huszonhatodik lemezükkel találkozom először. Igaz, annyira nem fog meg a…

Szegény kicsi testecske, csak folyamatosan passzírozza ki magából a mindenféle anyagokat, nekem meg általában nem szokott tetszeni egyik sem. Lehet, hogy a Full of Hell nevű grájndbrigád legénysége kellett ahhoz, hogy működjenek nálam a dolgok, bár önmagában aligha hallgatnám meg ez utóbbi csapatot.…

Játékosan kísérletezős electro-cucc, egész ötletes, két-három perces kis szösszenetkék csokra. Egy biztos, ha fülhallgatóval nyomjuk, egy darabig nem lesz szükségünk pálcikás tisztításra...

Nem állítom, hogy komolyan tudom venni, de ritka a hallgatható avantgarde extrém metal, pláne Magyarországon. Nekem a kén volt a (vegy)jelem az oviban, kár, hogy az nincs rajta. 

Ez azért meglepett, mert elsőre csak a pszichedeliája tűnt fel a borítónak, mígnem szemet szúrtak a felénk ágaskodó groteszk formák. Azóta nem látok, viszont gazdagabb lettem egy élménnyel. Amiben van black metal is, meg sludge, de csak olyan jammelősen, néha ötven évet visszarepülve az időben,…

Elég nagy sumákság, hogy az Isis exfrontembere már a második lemezét adta ki új csapatával, én meg addig nem is tudtam róla. Mindegy. Gyorsan a közepébe vágva, ez itt hallhatóan nem az Isis, bár Aaron Turner bömbölése, és vibráló színezései a gitáron ezer közül is felismerhetők. De a Sumac bizony…

Kedves gyerekek! Tegye fel a kezét, aki szeret az okádékában fetrengeni! De ne úgy, mind a kettőt jó magasra, különben kihasítom a beleteket! Szóval igen, mai mércével is gusztustalan black metal, vokálisan meg pluszban extrán undorító. Viszont ez csak az extrém részekre igaz, és a muzsika közel…

Nem mondom, hogy a pulzáló basszus nem teszi meg a magáét, de főleg fúvósokra, illetve elég kreatív billentyűhasználatra épülő, jazzes-funkos, hol szép, hol csak feelinges-lazulós muzsika ez. Aztán van amikor már-már kortárs klasszikusnak érzem, máskor meg a 70-es évek experimentális…

Sokadik lemezét jelenteti meg most a svéd Switchblade, szokás szerint cím nélkül. Így az egyszerűség kedvéért a kiadás dátumával szokás hivatkozni az egyes művekre (mondjuk én csak most találkozom velük először). Drone-sludge-nak írták a műfaji meghatározást, az előbbit én speciel nem hallom…

Ilyen névvel nem lehet kérdés, hogy kortárs black metalt játszik a finn zenekar, ők experimentálisnak mondják magukat, ám legyen! Nyilván nem az első lemezük ez, hanem l. a címét, viszont nekem csak az első találkozásom velük. Miután nem áll módomban rongyosra hallgatni, nem tudom megállapítani,…

A "szép" borító experimentális jazzenéhez társul, méghozzá négy fickó nyomul: a basszus és a dob felett gitár, illetve szaxofon töltik be a - már amennyire - szólisztikus szerepet, de mindenki egyenlő mértékben fontos eleme a felépítménynek. Ami sokszor amolyan gépies rockzenére emlékeztet, méghozzá…

Három és fél évtizedes múltra tekintő, nevében is legendás experimentális rock zenekar, én pedig - szégyen ide vagy oda - most találkozom velük először. Ám kizárt, hogy utoljára! Minden számításommal ellentétben elektronikus alapokra épülő, sötét, minden ízében meglepő grandiózus album ez, amely…

Improvizatív, kísérletezős drone szeánszra gyűlt össze a három kedves úriember, és egy hosszú, meg egy még hosszabb tétellel honorálják a bátrat, aki vállalkozik a munkájuk gyümölcsének fülbetömködésére. A nyitó Burn nagyja elég ambientes, így ajánlott a fülhallgató használata, hogy kijöjjenek a…

Indie folknak írják a The Kill Devil Hills-t, én ezt azzal bővíteném ki, hogy blues alapú, érdekes és gazdag hangszerelésű, magas érzelmi töltetű (balladisztikus tekintetben) kortárs alternatív (mindenféle negatív aspektustól mentesen), pirinyót experimentális rockzene. Az énekesnek kicsit Mike…

Ez a Scene of Action megintcsak egy progresszív-alternatívnak kikiáltott csapat, és itt már a műfajjal sincs mit vitatkozni, igaz, energikusabb, zúzósabb részektől ők sem riadnak vissza. Azért vicces, hogy akárcsak az iménti Black Peaks-nél, itt is a Muse-pacsirta jut eszembe az énekes hallatán,…

Ihsahn egy kétségtelenül kirívóan és sokoldalúan tehetséges figura. Amit az Emperorral alkotott, az ma már történelem, sok egyéb projectje mellett a feleségével (meg egy darabig egyik sógorával) működtetett Peccatum is nagyon különleges volt, azonban amikor szólópályába kezdett, ez is félbemaradt…

Electrós-rockos alternatív-indie zene, a dalok sem rosszak, sőt, de nekem igazából a tényleg különleges, experimentális körítés tetszik igazán. Vagy mondjuk úgy, azzal együtt éri el a kívánt hatást a produkció. Ha valaki csak belefülelne, már az is valami, de szólok, hogy eléggé különböznek az egyes…

Henryk Górecki ugye (ugye?) a lengyel avantgarde zene vezető alakja volt, persze zenén itt kortárs klasszikust kell érteni. Már elhunyt ugyan 2010-ben, de ez a harmadik szimfónia a legismertebb műve (ezért nem is írt több hasonlót, nehogy - rockeresen fogalmazva - "eladja magát"). Amennyire képben…