Magyarország egyetlen őrülten intelligens zenei blogja

Music Over My Head


My Dying Bride: Feel the Misery kritika (elemzés)

jobb később, mint soha rovat (2015, Peaceville)

2015. december 19. - herma

Tizenkettedik lemezéhez érkezett a brit death-doom zenekar, és felvetődik az emberben a kérdés, hogy vajon egy ilyen terjedelmes múltú csapat tud-e még bármit is hozzátenni az eddigiekhez. Bizony rock-, és metalzenei berkekben a leggyakrabban ilyenkor egy egyszerű nem a válasz, sőt, sokaknál már…

Tovább

3rd Ear Experience: Incredible Good Fortune kritika (elemzés)

2014, Thousand Thunders Music

Sajnos ezt a kritkát kénytelen vagyok újraírni, mert a már teljesen kész, épp feltölteni szándékozott cikkem odaveszett. Abban alaposan végigvettem dalonként a lemez minden jelentősebb momentumát. Hát, mostanra egyrészt ehhez nincs már kedvem, másrészt feleslegesnek is érezném. De a lényeg ígérem,…

Tovább

Godspeed You! Black Emperor: Asunder, Sweet and Other Distress kritika (elemzés)

2015, Constellation

A múlt évtized közepére kezdett bekúszni a post-rock is a köztudatba, én sem kerülhettem el. Az első benyomásom az volt a jelentős részben instrumentális zenét játszó csapatokkal kapcsolatban, hogy jó-jó, megértem én, hogy valami "újat" akarnak, de bizony nem akkora zenészek, hogy pótolni tudják az…

Tovább

Primordial: Where Greater Men Have Fallen kritika (elemzés)

2014, Metal Blade Records

Attól eltekintve, hogy sok idő eltelt a lemez megjelenése óta, és ennek következtében a neten sebtében keresgélők számára aktuálitását vesztette, igazán jót tett, hogy csak most írok róla elemzést. Lévén letisztult a kép, összeálltak a dalok, és már el is tudom helyezni az életműben. Az egyik első…

Tovább

Whatever Nevermind/ In Utero, In Tribute, In Entirety kritika (elemzés)

Két Nirvana tribute 2015/2014 Robotic Empire

Mostanság botlottam bele a Whatever Nevermind c. tribute lemezbe (nem véletlen, hiszen ápr. 18-án jelent meg), és kicsit utánaszaglászva a dolgoknak nem tudtam nem összeakadni az In Utero, In Tribute, In Entirety cíművel, lévén mindkettő a Robotic Empire kiadó gondozásában látott napvilágot…

Tovább

Live: The Turn kritika (elemzés)

2014, Think Loud Recordings

Hát bizony jó ideje gondot jelentett a cikk megírása. Lévén össze akartam foglalni az együttes múltját, és sehogy sem találtam a mértéket. Lelkem mélyén lemezkritikák sorozatát szerettem volna megírni, sőt, ami még nehezebb, szavakkal érzékeltetni, hogy mit jelentettek nekem a korábbi anyagaik. Na,…

Tovább

Katatonia: Sanctitude kritika (elemzés)

2015, Kscope Music

Amikor azt mondom, hogy a Katatonia az utóbbi évtizedben vergődik, nem olyan egyértelmű a helyzet, mint sejteni lehetne egy huszonéves zenekarnál. Azaz nem a régi lemezeik haloványka másolatait adják ki újra meg újra, és még azzal sem vádolhatók, hogy elmentek egy könnyebben emészthető, de jóval…

Tovább

Thine: A Town like This kritika (elemzés)

1998, Peaceville

Az adta az apropót a megemlékezéshez, hogy tavaly jelent meg az angol zenekar legutóbbi lemeze, és vélhetően ennek hatására elérhetővé vált (végre felkerült a netre) ez is. A "beszerzésével" talán az utolsó lemez is a horgomra akadt, amit a letöltős éra előtt nagyon szívesen meghallgattam volna a…

Tovább

Napalm Death: Apex Predator - Easy Meat kritika (elemzés)

2015, Century Media

15-ik nagylemezéhez érkezett a grindcore stílus megalapítója. Igen nagy szám ez, és alighanem annak köszönhető, hogy sosem mentek pihenőre, a leghosszabb szünet két albumuk között 3 év (igaz, hogy ez az utóbbi időben rendszeressé vált). Bár a legelső, klasszikus Scumon (1987) még senki sem játszott…

Tovább

Inter Arma: The Cavern kritika (elemzés)

2014, Relapse

A virginiai zenekart a tavalyi Sky Burial c. lemezükkel ismertem meg, amely a második volt a sorban (az elsőhöz azóta sem nyúltam vissza). Az a lemez alapjait tekintve talán sludge-nak volna nevezhető, de alaposan felgyorsultak nem egyszer, és ilyenkor egész blackes hangulatot árasztott. (Idén már…

Tovább

Omit: The Medusa Truth part 1 kritika (elemzés)

2014, Secret Quarter

Szomorú vagyok. Az Omit 2011-ben jelent meg a színtéren női énekes doom metaljával, és egy definitív, 85 perces, 5 tételes művel (Repose) azonnal bekerült a legnagyobbak közé. Egyszerűen olyan hangulati mélységeket-magasságokat járt be az a lemez, ami talán példátlan a műfajában, pedig az…

Tovább

Year of the Goat: The Key and the Gate kritika (elemzés)

Év végi retrorock EP-k 2: A férfi (2014, Napalm)

A retrorock(/metal) vonal általam leginkább kedvelt bemutatkozó lemezét készítette el két éve a YOTG. A fő ütőkártyájuk Thomas Eriksson (itt Sabbathi) hol bársonyos baritonként búgó, hol magasabb tartományokban negédes-áhitatos dallamokat produkáló hangja. A zenészek elég nívósan játsszák a 70-es…

Tovább

Avatarium: All I Want kritika (elemzés)

Év végi retrorock EP-k 1: A nő (2014, Nuclear Blast)

Az Avatariumhoz fűzhető a tavalyi év legjobb, és legváratlanabb bemutatkozó lemeze. Persze az első album többnyire váratlan egy zenekartól, de itt mégis jogos a szó hangsúlyozása. Leif Edling Candlemass-főnök ugyanis épphogy jegelte híres-neves, több mint 3 évtizedes doom csapatát, és…

Tovább

Earth: Primitive and Deadly kritika (elemzés)

2014, Southern Lord Records

Az Earth zenekar a drone doom atyja. Viszont a műfajtól már jó ideje eltávolodtak. A doom máig megmaradt, de egyre közelebb kerültek a hagyományos rockzenéhez a lemezeiken. Bevallom, én csak az utóbbi néhányat hallgattam meg becsületesen, de azokat sem alaposan. Kifejezetten pozitív emlékeket őrzök…

Tovább