Ugyan most túl sok minden nem történt a blogon, ez itt a szokásos archiválás. Remélem azért itt is aktívabb leszek a következőkben, de hát a dolgok történnek, és mostanában pont az itteniek rovására. 

Egy hét eltelt júniusból, és még mindig nincs új hírem, amit megosztanék. Akárhogy is, itt az ideje az archiválásnak (meg egy nagy adag új lemezajánlónak, csak úgy mellesleg...), úgyhogy a lejárt híreket levágom (miután az egészet mentettem), a többi változatlanul lesz kint, amíg nem történik valami…

Kellemes hangú énekesnő dalol nekünk lágyakat indie pop-rock zenére. Kiváló pihentető időtöltés a melankolikus, de cseppet sem (vagy legfeljebb épp annyit) enervált muzsika hallgatása. Ha valaki olvasta volna az előző cikket (amennyiben ez érdekli, tegye meg!), nem is áll olyan távol az On Dead…

Mágikusan fülledt, bágyasztó, tikkasztó, némi dekadenciát is sugárzó pszichedelikus indie zenét játszik debütalbumán az On Dead Waves. Énekel itt a borítón látható hölgy és úr is, méghozzá nagyon jó érzékkel egészítik ki egymást, olykor finom ellenpontot képezve, máskor egymásra rezonálva.

Továbbra is többnyire elégedett vagyok az itteni teljesítményemmel, de ez nem ide tartozik, hanem hamarosan kifejtem egy posztban sok más egyébbel együtt. Addig is itt az ideje lenyesni azt, ami már a múlthoz tartozik, szóval a dolgok májustól lefelé mostantól csak itt... Az aktuális hírek meg…

John Zorn zenéjével kb. egy évtizede futottam össze először, méghozzá a Faith No More-os Mike Patton jóvoltából, hiszen ő rendszeres közreműködője a lemezeinek. Ott mint avantgarde jazzszaxofonos tevékenykedett, azaz - legalábbis az akkori világnézetem szerint - idegbetegen, össze-vissza fújkált,…

Na, márciusban végre sikerült eléggé odatennem magam, ha valaki körbenéz a blogon, láthatja. Hírek tekintetében viszont egyelőre nincs újdonság a legutóbbi frissítés óta, így - egyelőre - csak vágom a márciusra vonatkozó híreket az áprilisi híroldalon, de ez csak a 3-ai frissítés, később nyilván…

  A VAST (Visual Audio Sensory Theater) egy szomorkás muzsikát játszó, seattle-i alternatív rockzenekar,  akiket illene sokkal jobban ismernünk (igen, nekem is!), minthogy lassan 20 éve adogatják ki az albumaikat, méghozzá nagyon jókat. A központi figura a csapatban az énekes, gitáros, dalszerző,…

Adott egy római hálószobafickó, aki elég sűrűn adogatja ki (teszi fel a bandcampra) a progresszív-mittudoménmicsoda cuccait. Az első dal, amit hallottam tőle, az pont az, amit iderakok, mert az nagyonnagyon megtetszett.

Ez ilyen hörgős death-doom zene,

Na, egy jó hónapra sikerült félretennem a sorozatot, de természetesen szó nincs az elhagyásáról. Ez a poszt mondjuk kicsit arról szól, hogy némi életjelet adjon magáról a kk, minthogy nagyon nem terveztem meg előre, csak épp belefutottam a legutóbbi, remekbe szabott FW lemez (ugye idén elvileg…

Itt a március. Itt az újabb archiválás. Az aktuális hírek pedig, mint mindig, az állandó oldalak között (ez az egy van) találhatók, de természetesen innen is elérhetővé teszem!

Hát szóval véget ért a január. Mostanra már nekem is. Illetve megérett az idő egy komolyabb frissítésre. Mivel nagyon szépen feldúsítottam klipekkel a hírecskéket, legszívesebben hagytam volna őket, ahol vannak, de olyan csodálatosan terebélyesedett az oldal, hogy attól tartottam, már nem fogok…

Még december elején történt a szomorú eset, és én még akkor a hétvégén össze is vadásztam az anyagot a cikkhez, aztán sok más dolog jött-ment, én meg csak mostanra jutottam el vele valameddig. Nem akarok különösebben mentegetőzni, mert az egész nem rólam szól. Hanem a rockzene történetének egyik…

Ugyan Lemmy művészi attitűdjére nem igazán reflektálnak a sajátos esztétikai viszonyulásaim, illetve életvitele sem példa előttem, de azért nekem is voltak önpusztítást kultiváló életszakaszaim, és alaposan ismerem a rock&roll életforma varázsát... Mint ember, vagy még inkább, mint ikon,…

Szomorú aktualitása van a posztnak, ám ha nem hunyt volna el a vén kaméleon, az új lemezének videói (minthogy kettő is akad, sajnos gondolom több nem lesz) akkor is megérdemlik a rovatban szereplést. Minthogy gyönyörűen fényképezett fantasztikus-szürreális látványvilágú alkotások, és hát én az ilyet…

Folytatom az itt épp csak megkezdett sorozatomat, remélem rendszeresebben jelentkezem vele! Egy egészen friss műalkotásról lesz szó, de a távoli múltból kell felgombolyítanunk az események fonalát! A 70-es évek közepén alakult egy new wave csapat, a Japan. Abban volt a dobos és a billentyűs

Jócskán elérkezett az ideje, és most már van némi miértje is (a január azért többé-kevésbé zenemegjelenési uborkaszezon) a frissítésnek. Például: Boldog Újévet Mindenkinek! A december során szépen felfejlesztettem a rovatot, így most már videók is szerepelnek benne, ami egyrészt feldobja, másrészt…

Minden rosszban van valami jó. Pl. ha felkérik a Radiohead-et, hogy írja meg az új "Skyfall" dalt az új James Bond filmhez, majd mégsem kerül bele, az rossz. Viszont, hogy elkészült, és közzéteszik az pedig jó.

A gyönyörűséges, ám igen bestonedult zenét játszó Skye Edwards (Morcheeba) idén jelentette meg negyedik szólólemezét In a Low Light címmel. Írtam is róla néhány (tényleg nem sok) méltatlan méltató szót, amikor beválogattam a legjobb lemezek közé nyáron (ide kell kattintani, ha érdekel), azóta pedig…