Electro zene ez, de tényleg, és igazán semmi rosszra nem kell gondolni. Vannak inkább ambientes, zongorás-merengős tételek, noise-os-horrorisztikus-kísérletezős betétek, szürreális, szájberestébe csábító, elektromos alapú kellemeskedések és kellemetlenkedések, illetve szintetikus álvilágzenei (de…

Nagyon jó kis lemez ez, csak én engedtem el a kezét egy időre, mert egy időtlen, amolyan Brendan Perry-s (Dead Can Dance) témával, dallammal indul, és akkor már rögtön azt vártam, hogy végig olyan lesz, pedig egyáltalán nem. Viszont amint túllendültem a sokkon, és annak kezdtem el hallgatni, ami,…

Annak ellenére, hogy szőke és svéd, Anna egy nagyon sötét lány. Ez már a borítót nézegetve is kiderül, viszont annak eldöntéséhez, hogy érdemes-e nekünk ezzel foglalkozni, ahhoz a fülünkre is szükség van. Ambient-noise-drone-neo-folk-industrial-post-rock-country-indie-pop-metal

Valahogy ez a klasszikus svéd death metal sosem vált az esetemmé. Nyilván (ugye?) kísérleteztem vele, magamat megerőltetve végignyűttem a klasszikus Entombed, Dismember stb. lemezeket, és semmi. Most meg, hogy a műfaj jó negyedszázados, egész sok fiatal zenekar igyekszik visszahozni az akkori…

"Mindenkinek így kéne metalt játszani, a többi semmirekellőt meg betiltani!" - Könnyen jut el az ember efféle sarkos kijelentéshez, ha ahelyett, hogy fejvesztve menekülne, élvezi az ilyen megpróbáltatásokat.

Ez ilyen hörgős death-doom zene,

Majdnem annyira magától értetődő, hogy jó ideje tudok a Monster Magnet létezéséről, minthogy ő nem tud az enyémről. Viszont elég távol áll tőlem a zenéje. Időről időre próbálkozom vele, talán közeledünk is, de még mindig beláthatatlanul messze vagyunk egymástól. Valahogy túl egyszerű, steril, és az…

Gondolom több tényezőnek köszönhető (Jennie-Ann énekesnő varázslatos hangja, és khm, igen esztétikus megjelenése, a fekete image, a csontokat bizsergető monumentális témák, az elég doomos-metalos megközelítés, a közel hibátlan dalok, a kiváló szólógitáros (Marcus Jidell), az egyre merészebb…

A Gazpacho zenekar fontos dolog az életemben. Igaz, nem ismertem meg annyira régen (mondjuk úgy, fiatalon), hogy annyira-annyira fontos legyen, de azért fontos. Például benne van abban a szűk körben, akiknél mindig szeretném, hogy jó legyen a lemezük. Mindegyik, mindig. Vagy legalábbis szeretném azt…

Ez bizony egy olasz pszichedelikus blues-rock csapat, női énekessel, és mondjuk okkult is.

Akárhogy is, ez az utolsó lemez, ami Scott Weiland halála előtt megjelent

Meg voltam győződve róla, hogy ez úgy, ahogy van, szar lesz. Ugye lelécelt az évtizedes énekes-harcostárs, akinek volt ez-az a fegyvertárában. Helyette pedig Mr. Jeff Waters maga állt neki intézni a dolgokat a mikrofonnál, márpedig a korábbi ilyen próbálkozásaival én bizony nem vagyok kibékülve.…

Ha valakinek mindennél fontosabb a vezető pozíció, annak a végletekig fokozott ocsmányságokban fuldoklás sem lesz elég egy idő után, és akkor kell valami plusz, mondjuk, hogy emellett legyen a produktum idegesítő is.

Van ebben így buli. Hogy ez mit jelent, ahhoz egy kis bemutatás:

Na, ők aztán egy igazi 21. századi csapat, mindenféle korábban összeférhetetlennek gondolt stílus ötvöződik a zenéjükben a szinti-poptól a prog-art rockon át az electron keresztül a björkös avantgarde elemekig.

Talán az előző, szintén kiváló, 2012-es The Light the Dead Sea egy picit elsikkadt, és ez indokolja a Depeche Mode énekes névbeli kihangsúlyozását. Végül is mindegy, a „csapat” halad tovább a megkezdett úton, azaz

A 2013 talán legizgalmasabb és legegyénibb extrém zenei projektjét produkáló négyes szerencsére nem adta fel a közös zajongás örömét,

Jócskán elérkezett az ideje, és most már van némi miértje is (a január azért többé-kevésbé zenemegjelenési uborkaszezon) a frissítésnek. Például: Boldog Újévet Mindenkinek! A december során szépen felfejlesztettem a rovatot, így most már videók is szerepelnek benne, ami egyrészt feldobja, másrészt…

Az utóbbi időben Mick Moss (Antimatter) kíséreteként feltünedező Németországban élő lett énekesnő alighanem pályafutásának fordulópontjához, egyben harmadik lemezéhez érkezett. Az anyag különlegességét az adja, hogy a bársonyos hangja mellett igen dekoratív, és ezt ki is használó hölgyemény…

Tizenkettedik lemezéhez érkezett a brit death-doom zenekar, és felvetődik az emberben a kérdés, hogy vajon egy ilyen terjedelmes múltú csapat tud-e még bármit is hozzátenni az eddigiekhez. Bizony rock-, és metalzenei berkekben a leggyakrabban ilyenkor egy egyszerű nem a válasz, sőt, sokaknál már…